Algeria és Tunis

Előszó

A franciák gyarmatalapításhoz a XVII. század első évtizedében kezdtek. Richelieu és Colbert voltak az észak-amerikai gyarmatosításnak első kezdeményezői. XIV. Lajos korában terelődött először a francia kormány figyelme a Franciaország partjaihoz közel levő Atlas hegyvidékére, az itteni hódítások azonban rövid idő multán elvesztek. Bonaparte Napoleonnak az angol India megtörése céljából indított egyiptomi hadjárata is kudarcot vallott és Franciaország az angolok által elfoglalt amerikai gyarmatainak kárpótlására csak a forradalom lezajlása után, a békésebb viszonyok következtében beállott ipari és pénzügyi fellendülés után gondolhatott. Igy kezdődött meg 1830-ban Algeria elfoglalása. Az elfoglalt Algeriában a franciák a római nyomokon fogtak hozzá kulturális és gazdasági munkájukhoz. Gyarmatosító és kulturális munkájukat elősegítette az a körülmény, hogy Algeria az anyaországhoz közel van, továbbá, hogy Dél-Franciaország éghajlati és növényzeti viszonyai nagyon megegyeznek az algeriai Tell éghajlatával és növényzetével.
Az európai nemzetek alkotó erejét ma nem saját hazájukban, hanem gyarmataikban ismerhetjük meg legjobban, úgy hogy a gyarmatokat a nemzetek alkotó ereje fokmérőjének tekinthetjük. A francia nép erejét és alkotó képességét semmi nem mutatja jobban, mint az a nagy gazdasági és kulturális haladás, melyet Algeriában és Tunisban találunk. Franciaország gyarmatpolitikája ügyesebb, mint a többi európai nemzeteké, amennyiben Franciaország Waldeck Rousseau elve szerint Északnyugat-Afrika mozlim hitű bennszülöttjeit saját civilizációjukban fejleszti és így ügyes gyarmatpolitikával teremti meg Franciaországnak a nagy nemzethez méltó jövőjét. Ugyanezt a gyarmatpolitikát kell követnie Franciaországnak az újonnan megszállott Marokkóban is, és így a 2300 km. hosszúságban elnyúló Atlas hegység egész területe egy új afrikai Franciaországot fog alkotni. Vissza