A klerikus celibátus

Előszó

Mindig újra fellángol a Katolikus Egyháznak a klerikusokat kötelező celibátusa körüli vita, és éppen az utóbbi időkben egyre hevesebbé lett. A legszélsőségesebb véleményeket lehet hallani, elsősorban arról, hogy mi ennek az intézménynek az eredete, és hogyan fejlődött a Nyugati és a Keleti Egyházban. Attól a felfogástól, hogy a celibátus isteni eredetű, egészen addig, hogy különös tekintettel a latin Egyház szigorú fegyelmére, pusztán egyházi rendelkezés, minden vélemény megtalálható. Ami az egyházi rendelkezést illeti, sokszor azt emlegetik, hogy ez a kötelezettség először csak a 4. századtól bizonyítható. Mások úgy vélik, hogy csak a második évezred kezdetén vezették be, valószínűleg 1139-ben, a II. Lateráni Zsinaton. Ezek az egymástól nagyon eltérő vélemények, de még inkább az alátámasztásukra felhozott megalapozások és bizonyítékok, arra engednek következtetni, hogy a tények, és egyházi döntések ismerete terén, de még inkább a papi celibátus megindokolása körül, jelentős bizonytalanság uralkodik. Ám ez a bizonytalanság, amint a megnyilatkozások mutatják, a felső és alsó egyházi körökben egyaránt talajra talált.
Ezért - hogy helyes képet kaphassunk erről a sokat vitatott intézményről -, mindenek előtt fontosnak tűnik, hogy kezdettől napjainkig feltárjuk a tényeket, valamint az Egyház megnyilatkozásait, és megvizsgáljuk azok teológiai megalapozását. Természetesen, ha igényt tartunk arra, hogy munkánkat tudományosan megalapozottnak mondják, ezt csak úgy érhetjük el, ha tekintetbe vesszük a téma legújabb forráskutatásait és irodalmát. Rögtön leszögezhetjük, hogy a celibátus nyugati és keleti történetéről az utóbbi időkben fontos ismeretek láttak napvilágot. Ám ezek vagy még nem jutottak el a köztudatba, vagy mert nem kívánt módon befolyásolhatnák a köztudatot, agyonhallgatják őket. Vissza