Alföld 2003. február

Előszó

Részlet:
"Valamivel korábban, mint húsz évvel ezelőtt a posztmodern, féltestvéreivel - úgymint a posztstrukturalizmussal és a dekonstrukcióval - együtt harci zászlóként lobogott a modern nyugati világ színpadán. A kulturális elit - mármint ott, ahol létezett - harci sorokba rendeződött. Ki mellette, ki ellene. Egyes hívei korszerűségééit lelkendeztek, egyes ellenfelei konzervativizmussal vádolták. Egves hívei úgy értelmezték mint felszabadulást a modernizmus diktatúrája alól, egyes ellenfelei a kulturális és művészi ízlés hanyatlását, a kommerszializálódás győzelmét szapulták benne. S mindezzel együtt vagy mindennek ellenére, arra a kérdésre, hogy mi a posztmodern, mindenki másként válaszolt. Ugyanakkor a vita maga - melynek hullámai ma már elülőben vannak - is szimptomatikus volt, mint két látásmód, két perspektíva kereszteződése. A vita egyrészt a modernista viták univerzalizmusának a nyelvét beszélte - mint régi versus új, korszerű versus konzervatív, kulturálisan magasrendű versus hanyatlástermék - másrészt a posztmodern perspektívára jellemző heterogeneitás jellemezte, amennyiben mindenki valami másról beszélt, akár lelkendezett élte akár pedig szidalmazta. Ha szabad előlegeznem egyik következtetésemet: a posztmodern perspektíva pillanatnyi győzelme abban is megmutatkozik, hogy efféle univerzális viták egyre inkább eltűntek a szekuláris kulturális világok horizontjáról. Az éles viták ma inkább egyes, konkrét élettények vagy alkotások bontakoznak ki, mint amilyen egy történelmi esemény, egy épület - vagy egy építész - egy kiállítás vagy egy új múzeum, egy regény, egy zeneszerző, egy színházi előadás. Ezekben a vitákban megütköznek különböző perspektívák is, melyek lehetnek tisztán művésziek, de lehet politikai vagy erkölcsi üzenetük is. Azonban a húsz évvel korábbi viták harci kiáltását: „ezt nem lehet csinálni, ezt ma már nem lehet többé csinálni, ez nem modern, ez nem művészet, ez elavult vagy" stb. ma már alig halljuk. Helyette azonban halljuk, hogy „ez nem jó, ez sikerületlen, ez unalmas, ez értelmetlen, ez hazug, ez veszélyes, ez egyoldalú, ez nevetséges stb." Annak idején, azaz 20 évvel ezelőtt, Lyotard (milánói előadásában, 1982) abban látta a premodern és a modern műértékelés különbségét, hogy a premodern azt kérdezte: szép-e, míg a modern, azaz nosztalgikus, azt kérdezi, hogy valami művészet-e. Nos ma mindkettőt lehet kérdezni, bár egyiket sem muszáj." Vissza