Előszó
1. FELVONÁS.
Erdő, Eufemianus birtokán.
Császár, Eufemianus, kíséret.
Császár :
Szeretlek, szolgám, Eufemianus.
Nincs vendéglátó a birodalomban
Nálad különb. A lakoma remek volt....
Tovább
Előszó
1. FELVONÁS.
Erdő, Eufemianus birtokán.
Császár, Eufemianus, kíséret.
Császár :
Szeretlek, szolgám, Eufemianus.
Nincs vendéglátó a birodalomban
Nálad különb. A lakoma remek volt.
Csodaszép az a gyémántos kehely.
A műtárgyakhoz értek egy kevéssé,
De ilyet még nem láttam.
Eufemianus (mély meghajlással):
Jó uram,
Az a kehely családom ősi kincse;
Szerény kastélyom szemefénye eddig,
E perctől, uram, immár a tied.
Császár (nevet):
Hohó! te kissé gyors vagy, jó barát!
Nagylelkűséged túlnő mindenen!
Vigyáznom kell, már látom, ezután
Minden szavamra: még kifosztalak.
Igaz! Régóta feltűnt már nekem:
Vissza