Költemények

Előszó

Ha kezünkbe vesszük Vlahuta írásait, rokonszenves, meleg érzésű emberrel kötünk ismeretséget. Úgy érezzük, mintha közeli, kedves rokonnal beszélgetnénk. Minden oldalon nemes gondolatokkal, tiszta érzelmekkel, szépségre és igazságra irányuló törekvéssel találkozunk. Az író a tisztalelkű ember szenvedélyével fordult nemzedékéhez, főleg az ifjúsághoz. „Vlahuta - írja Gala Galaction, mesteréről, aki első lépteit kalauzolta az irodalom rögös útján - munkára, komolyságra, állhatatos becsületességre tanított bennünket, meg gyűlölt ette velünk az üres fecsegést, a könnyelműséget, a kicsapongást és a gyávaságot." Hasonló magasztaló szavakkal jellemezte Vlahutát Ibraileanu irodalomkritikus is: „Valamennyiünk mestere volt, becsületes, fáradhatatlan munkás, odaadó barát, a moldvai nép bölcsességének és határozottságának megtestesülése Vlahuta, a prózaírás mestere, a poéta és publicista, együtt érzett az igazságtalanságok áldozataival és teljes szívből óhajtotta, hogy az egyszerű emberek szabadon élvezhessék az élet szépségeit. Vlahuta 1857. szeptember 5-én született a Tutova megyei Plesesti községben. Szülei egyszerű emberek voltak. Gyermekkora és ifjúsága nélkülözések között telt el, éppúgy, mint Radu Munteanunak, „A világ szenvedéséről" című elbeszélése hősének fiatalsága. A nélkülözések nem tették törtetővé, nem igyekezett minden áron érvényesülni és nem félt kimondani az igazat. Csakhamar összeütközésbe került az akkori hivatalos körökkel. Mint fiatal tirgovistei tanár, hevesen bírálta a helyi politikai vezetőket, akik kényük-kedvük szerint intézték a város dolgait, őszintesége állásáéba került, 1882-ben megfosztották tanárságától. Ügyvédi pályára lépett s új foglalkozása az emberek újabb szenvedéseit tárta fel előtte. Az elnyomottak iránti rokonszenve nyilvánul meg 1886-ban megjelent első prózai írásaiban, valamint 1887-ben napvilágot látott költeményeiben is. Mindkét kötetben figyelemre méltó alkotó művészként mutatkozott be a közönségnek. Vissza