A három testőr

Előszó

Részlet a könyvből:
D'Artagnan úr kalandja.

Április hó első hétfőjén Meung községbe lovon érkezett egy fiatalember, ki furcsa külsejével ugyancsak feltűnést keltett. Mindenekelőtt a paripája volt az, mely nevetésre késztette Meung népét, egy bearni gebe, lehetett talán tizennégy esztendős, sárgásszínű tar farokkal, de pókos lábbal. Jártában a fejét mélyebbre lógatta a térdénél, fölöslegessé tette a lovaglópálca használatát, és megtett naponta nyolc mérföldnyi jókora utat.
Lovasa, a fiatal d'Artagnan, tudatában volt annak, hogy megjelenése nevetséges, és ugyancsak nagyot sóhajtott, mikor apja búcsúzáskor szép beszéd kíséretében átadta neki a lovat.
- Fiam - mondotta a gascognei nemesúr azzal a színtiszta bearni tájszólással, melytől IV. Henrik sohasem tudott szabadulni: - fiam, ez a ló majdnem tizenhárom évvel ezelőtt jött a világra atyád házánál és itt élt ettől az időtől fogva, amiért is szeresd. El ne add soha; hadd, hogy nyugodtan és tiszteletben múljék ki végelgyöngülésben; és ha háborúba vonulsz vele, tartsd úgy, mint ahogyan tartanál és ápolnál egy régi szolgát. Ha az a megtiszteltetés érne, hogy az udvarhoz kerülj - folytatta d'Artagnan, az apa, - megtiszteltetés,melyre különben is régi nemességünk jogot ád, tartsd tiszteletben régi nemesi nevünket, melyet őseink több mint négyszáz esztendeje tisztességgel viseltek, úgy magadért, mint a tieidért... Vissza