Verem

Fülszöveg

"Egészen reggelig száz meg száz, ezer meg ezer férfi jár fel és le ezeken a lépcsőkön. Megfordul itt mindenki: mesterséges izgalmat kereső, csepegő nyálú, rozzant vénemberek és kadétfiúk, meg jóformán gyerek gimnazisták, szakállas családapák, aranykeretes szemüveget viselő, köztiszteletben álló társadalmi kiválóságok, ifjú férjek, szerelmes vőlegények, hírneves, közismert professzorok, tolvajok, gyilkosok, liberális ügyvédek, szigorú erénycsősz-pedagógusok, a női egyenjogúságról hevesen, szenvedélyesen cikkező, haladó írók, detektívek, besúgók, szökött fegyencek, tisztek, egyetemi hallgatók, szociáldemokraták, anarchisták, felbérelt hazafiak, szégyenlősek és arcátlanok, betegek és egészségesek, első próbálkozók és a bűn minden fajtájától elnyűtt, vén kéjencek, derűs tekintetű, szép ifjak, és a természettől gonoszul eltorzított gnómok, süketnémák, vakok, tömpe orrúak, petyhüdt, ernyedt testűek, bűzös leheletűek, kopaszok, reszketők, élősdiekkel ellepett pocakosok, aranyeres majmok. Fesztelenül és egyszerűen beállítanak, mint valami vendéglőbe vagy pályaudvarra, ülnek, dohányoznak, isznak, görcsös igyekezettel vidámságot színlelnek, táncolnak, s ocsmány taglejtésekkel a testi szerelem aktusát utánozzák. Olykor figyelmesen és sokáig válogatnak, máskor durva sietséggel kiragadják valamelyik nőt, és előre tudják, hogy sohasem ütköznek visszautasításba. Türelmetlenül előre fizetnek, és az elődjük testétől még ki nem hűlt nyilvános ágyon céltalanul teljesítik be a világ legnagyobb és legszebb titkát: az új élet nemzését. S a nők közönyös készséggel, egyforma szavakkal betanult, hivatásos mozdulatokkal, gépiesen elégítik ki vágyaikat, hogy nyomban utána, ugyanazon az éjszakán, ugyanolyan szavakkal, mosollyal és mozdulatokkal fogadják a harmadik, negyedik, tizedik férfit, aki nemritkán már sorára vár a közös teremben. Így múlik el az éjszaka. Hajnalra a Jama kissé elcsendesül, és amikor felvirrad a reggel, a néptelen, tágas utca álomba merül, kapui szorosan bezárva, ablakait áthatolhatatlan zsaluk takarják. Alkonyat felé pedig felébrednek a nők, és készülődnek a következő éjszakára. S így élik egyhangúan, napról napra, hónapokon és éveken át a nyilvános háremekben furcsa, valószínűtlen életüket: a társadalom kivetettjei, a családok kitaszítottjai, a közönség gerjedelmének áldozatai, a város fölös kéjvágyának szennycsatornái, a családi becsület oltalmazói - négyszáz ostoba, lusta, hisztérikus, meddő teremtés." Vissza