Tündérvilág

Előszó

Részlet a kötetből:

"Élt valamikor a csendesen folyó Duna mellett egy halász a leányával. Egyszerű vályogkunyhóban laktak, amit a falusiak segítségével építettek fel.
Ha beesett az eső a nádtetőn vagy repedések lettek tanyájuk falán, közösen javították ki lányával, aki ott segített neki, ahol csak tudott.
A halász lejárt szorgalmasan a Dunára halászni, és amikor hálóját kivetette, remélte, hogy szerencséje lesz, és nem kell üres kézzel hazamennie. Ha több halat sikerült fogni, mint amit elfogyasztottak, akkor azt a leány azonnal levitte a faluba eladni. Mivel a falusiak amolyan egyszerű emberek voltak, akiket a sors nem kényeztetett el és pénzben legtöbbször szűkében, így adtak nekik a halért mindent, amire szükségük volt.
Ez a cserebere volt a legjobb megoldás, mindenki azt kapta, ami neki kellett. A problémák akkor kezdődtek, amikor ruha, vagy cipőre volt szükség. A kereskedő nem szerette a halat és ők semmiképpen, sem fogadtak volna el tőle ajándékot. Ilyenkor megvárták a piaci napot, ahol a leány kora reggel helyet foglalt az eladók között.
Édesapja, már hajnalban talpon volt, s ha kedvezett neki a szerencse, egy-kettőre csillogó pikkelyű halak ficánkoltak hálójában, amivel aztán Csilla azonnal lesietett a piacra. A vevők már vártak rá, hiszen a halak nemcsak frissek, hanem szép kövérek is voltak. Hamar elkapkodták tőle, néha még össze is vesztek rajta, mert nem jutott mindenkinek. Ekkor a leány mosolyogva csitította őket." Vissza