Előszó
Részlet a könyvből:
"Sőtér István köszöntése
Sőtér István életformája az irodalom. Érdeklődés, aminek sok kiterjedése van. A kapcsolatok analízise. Kérdező és helykereső. A szellemet, gondolatokat és vágyakat szembesíti a cselekvéssel és az eseményekkel. Útja, a klasszikus iskola útja. Kitűnő alapozás, görög-latin tanulmányok, az Eötvös Kollégium, a Sorbonne, francia és angol kultúra, a világirodalom birtoklása.
Ettől fogva már öntudatosan választhat, tárgyat és stílust, szemléletet és izlést. Megtervezheti "életművét", az írástudó kötelező misszióját, ami egyszersmind áldozat, szolgálat is. Kötelességévé tette átmenteti a múlt értékeit, írni róluk és tanítani ezeket. Minden jót megbecsül, minden fiatal tehetségnek hisz. Nem szűkkeblű. Nem kirekesztő. Mert biztos műveltségében és emberi tartalmainak megőrzésében.
Munkásélete gazdag, kincstára megtelt. Tanítványai csendesek, hallgatagok, mert az irodalom és művészet régióiban zavarók a hangos igehirdetők, a pedáns technikusok. Itt nem egyszerű eldönteni, hogy egy vélemény mikor segít és mikor ártalmas.
Ezért szeretjük a tiszta olvasást, az emberi méltóságnak megfelelő stiláris, ízlésbeli tartást és választékosságot. Akiből hiányzik a tisztelet képessége, másokat sem tisztel. Sőtér Istvánnak sikerült egyénivé és hasznossá formálnia önmagát. Maradandó érvényű könyveket, tanulmányokat írt. Korszakokat, műveket fedezett fel újra, vagy először. Személyes irodalomtörténete van, int elődeinek, Babitsnak, Szerb Antalnak, és ilyen finom "megkülönbözésre", személyességre mindannyian vágyakozunk.
A budapesti Bölcsészkaron ő alapította meg a XIX. század második felének magyar irodalmával foglalkozó egyetemi tanszéket. Ennek szentelte idejének nagyrészét. Tudományszervezői tevékenysége közismert. Alapvető munkáit hasznosítani tudjuk a tanításban és kutatásban. Így lett tanárnemzedékeknek és leendő munkatársainak tanítója is. A szellem utánozhatatlan, a magunk újrateremtésében mégis része van. Szeretettel és tisztelettel köszöntjük a 70 éves Sőtér Istvánt."
Vissza