Novecento

Fülszöveg

A Virginian nevű gőzhajó a két világháború között járt Európa és Amerika között - fedélzetén milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel. A fennmaradt legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan improvizációs képességgel megáldott zongorista szórakoztatta a közönséget. Semmihez sem fogható muzsikájával valósággal elbűvölte hallgatóságát.
Azt is mondják, egész életét a hajón töltötte, ott született, és lábát soha nem tette szárazföldre. Hogy miért, senki sem tudja, életének talányos rejtélyét magával vitte.
Örökre.
"Nem hiszem, hogy létezik megfelelő elnevezés az ilyen típusú művek számára. De végül is ez nem igazán lényeges. Énszerintem ez egy szép történet, melyet érdemes volt elmesélni. És jó érzés arra gondolni, hogy lesz majd, aki elolvassa."

"Olyan benyomást keltett, mint aki nagyon is tudja, mit akar. És hogy el is fogja érni. Éppúgy, mint amikor leült a zongorához és belekezdett a zenélésbe, ujjaiban a legkisebb bizonytalanság se volt, úgy látszott, mintha a billentyűk mindig is ezekre a hangjegyekre vártak volna, úgy látszott, mintha egyenesen őérte lennének ott, csakis őérte. Úgy látszott, mintha akkor, ott találná ki őket; de valahol, bent a fejében, azok a hangjegyek már kezdettől le voltak írva.
Most már tudom, hogy akkor, azon a napon Novecento elhatározta, odaül élete fekete-fehér billentyűi elé, és elkezd egy abszurd és zseniális zenét játszani, bonyolultat, de szépet. Valamennyi közt a legnagyobbat. és hogy élete hátralévő részében erre a zenére fog táncolni. És hogy soha többé nem lesz boldogtalan." Vissza