Jevgenyij Anyegin

Fülszöveg

"Puskin azokhoz az örökké élő és mozgó jelenségekhez tartozik, melyek nem állnak meg egy ponton, ott, ahol a halál elérte őket, hanem fejlődésük folytatódik a társadalom tudatában" - állapította meg Belinszkij.
Igaza volt: Puskin, az orosz realista irodalom s a mai orosz irodalmi nyelv alapjainak megteremtője, ma is hat népe társadalmának építő munkájában.
Alekszander Szergejevics Puskin a XIX. század első harmadában élt és alkotott. Abban a korban, melyet Lenin a burzsoá demokratikus és a burzsoá nemzeti mozgalmak korának nevezett. Oroszország a Napóleon felet aratott győzelem után a viharos nemzeti felemelkedés korát élte. A dekabristák forradalmi mozgalma, mely az orosz önkényuralom ellen irányult, az 1812. évi honvédő háború egyenes következménye volt. Maguk a dekabristák nemesi származású eszmélkedés és irányítás nélkül élő népe - s nép nélkül tervezgető nemesi forradalmárok: íme, Puskin korának tragikus ellentmondása.
Puskin a dekabrista eszmék költője volt s a felkelés bukása után is az maradt. De át tudott lépni azon a határon, amely forradalmár társait a néptől elválasztotta s korán jelentkező reális érzékével az oroszt élet legfontosabb kérdései felé fordult.
"Anyegin" a költő legnagyobb jelentőségű alkotása. Ebben a műben mutatkozott meg a maga teljességében erős valóságérzéke, mély realizmusa és stílusának érett művészete.
Először 1823-ban, tehát a dekabrista felkelés előtt, említi meg P.A. Vjazemszkijnak írt levelében, hogy elkezdte "Anyegin"-t. "Ami pedig foglalkozásaimat illeti, most nem regényt, hanem verses regényt írok - ördögi különbség." Arra a lehetőségre, hogy a regényt kiadják, a cenzúra miatt nem gondolhatott. "Ha valamikor kinyomtatják, egészen bizonyos, hogy nem Moszkvában, nem is Pétervárt fog megjelenni..." "Nem tudom, beengedik-e ezt a szegény Anyegint a sajtó mennyei régióiba; én mindenesetre megpróbálom bejuttatni" - írja valamivel később két más barátjának.
Munkája kezdetén még sem látta tisztán a mű távolabbi alakulását, de terve készen volt: "szabad regénye" társadalmi regény lesz, vallomás-tevő, lírai és szatirikus költemény, romantikus poéma, pamflet; az átélés közvetlenségével írja meg s a hős sorsának epikai alakulásába beleszövi lírai elmélkedéseit. A regény fejezeteinek stílusát és hangulatát 1828-ban így jellemezte Pletnyovnak szóló ajánlásában: Van köztük bús is, van népies és ideális...
Hét évig dolgozott a verses regényen. Anyegint a világ minden ismertebb nyelvére lefordították. Magyar nyelven 1866-ban jelent meg először, Bérczy Károly fordításában. A verses regényt teljesen lefordította Mészöly Gedeon is, kinek műve 1945-ben jelent meg.
Puskin Anyeginjának szépségeit a magyar olvasóközönség Bérczy Károly fordításában ismerte meg, amely három nemzedék szívében keltett visszhangot. Ez a rendkívül népszerű fordítás nyolc évtized alatt számos kiadást ért meg és az irodalomtörténeti kritika is a magyar műfordítói irodalom legkiválóbb érékei közé sorolta.
Az idő azonban korszerűbb nyelvű tolmácsolást sürgetett - olyant, amely nagyobb hűséggel érvényesíti Puskin művének egyik legjellegzetesebb stílusvonását: feltűnően korai realizmusát. Vissza