A levegőkereskedő

Előszó

Az első találkozás
- Foglaljon helyet.
Marié Laurent leült a mély bőr karosszékbe. Miközben Kern professzor felbontotta a borítékot, és a levelet olvasta, Laurent futólag körülnézett a szobában.
Milyen komor helyiség! Dolgozni azonban jól lehet benne, nincs ami elvonja a figyelmet. A sötét ernyős lámpa fénye csak a könyvekkel, kéziratokkal, nyomdai levonatokkal zsúfolt íróasztalt világítja meg. A nehéz, fekete tölgyfa bútort alig látni. Sötét a falikárpit, sötétek a függönyök. Csupán a masszív könyvszekrényekben sorakozó préselt gerincű könyvek arany betűi csillámlanak a félhomályban. Az ódon óra hosszú ingája kimérten és egyenletesen leng.
Laurent Kernre nézett, és önkéntelenül elmosolyodott: a professzor tökéletesen beleillett a szoba stílusába. Testes, markáns alakját mintha tölgyfából faragták volna: szinte része volt a berendezésnek. Teknőckeretes szemüvege akár két óraszámlap. Hamuszürke szeme ingaként mozgott, ahogy sorról sorra olvasta a levelet. Kampós orra, a szem, a száj egyenes metszése, szögletes, kiugró álla úgy hatott, mint egy kubista szobrász stilizált dekorációs maszkja.
„Kandallóra való halotti maszk" - gondolta Laurent.
- Sabatier kolléga beszélt már magáról. Igen, munkatársra van szükségem. Maga orvosnő? Nagyszerű. Negyven frank egy napra. Elszámolás hetenként. Reggeli, ebéd. De van egy feltételem...
Kern professzor, sovány ujjával az asztalon dobolva, meglepő kérdést tett fel:
- Tud hallgatni? A nők mind fecsegők. Maga nő, és ez hiba. Szép, és ez még nagyobb hiba. Vissza