Őrizzétek a napot

Fülszöveg

"- Hol fogták el? - kérdeztem.
Braszletov válaszolt:
- A padláson. Ő volt az, aki híreket továbbított a németeknek. Megsebesítette Szedlovatih vöröskatonát. - A komisszár Szmisljajev felé biccentett. - Ismeri?
- Szakaszparancsnok volt a századomban - mondtam.
- Átszökött a fasisztákhoz... Hát erre használtak föl téged... - Tompa dühvel nézegettem Szmisljajevet: kiskabátban, rövidszárú félcsizmában volt, egészen a szemöldökére húzott micisapkát viselt; sápadt ajka mosolyra torzult.
- Agyonlőni! - parancsoltam bámulatraméltó nyugalommal, mintha valami közönséges és természetes dologról lenne szó.
Csertihanov megtaszította géppisztolya csövével Szmisljajev vállát.
- Eredj.
Szmisljajev hanyagul kiköpött, igyekezett félelmét leplezni, és megvetést tanúsítani velünk és a halállal szemben.
- A maguk számára akkor is vége a dalnak - mondta, és fütyörészve elindult Csertihanov előtt.
Prokofij az épület sarka mögé kísérte Szmisljajevet. Néhány másodperc telt el, amely mindannyiunk számára kimerítően hosszúnak tetszett. A nyirkos hajnali szürkeségben tompán csattant föl a rövid géppisztoly-sorozat."

A regény idézett jelenete a németek által szorongatott háborús válságnapjait élő Moszkva súlyos helyzetéről tudósít. Az ostromlott városban bizonytalanság, sőt pánik keletkezik. A regény hőse - Rakityin százados - a pánikhangulat leküzdését, a bűnöző elemek likvidálását kapja feladatul, a továbbiakban pedig egy demoralizált katonai alakulatot kell harcképessé tennie. Ennek a kettős küzdelemnek a történetét rögzítette Andrejev, mindvégig izgalmas és feszült cselekmény keretében. Vissza