Hősök és hóditók/Kereszt és félhold

Előszó

Hősök és hóditók

Mohammed meghalt.
Az utolsó próféta - igy czimezte önmagát, - befejezte földi szereplését.
Nem tüzes szekéren, mint egyik ó-testamentomi előde, nem is kereszten, mint az újszövetség isteni alapitója.
Puha nyoszolyában, a szép Ajisa lágy ölébe hajtva ősz fejét, a szeretet és szerelem édes csókjai enyhiték nála a halálos küzdelem rövid kinjait; a paradicsom gyönyörei közül, amiket hiveinek igért - a legcsábitóbb, a legingerlőbb részt ő már itt lenn megizlelte, élvezte vala...

Kereszt és félhold

Csak négy tized folyt el azóta, hogy Mohammed Mekkából Medinába szökött, s még egygyel kevesebb halála óta, de hiveinek és utódainak e parányi idő is elég volt arra, hogy a mester nevét és tanait Perzsiától Egyiptomig diadalmasan meghordozzák; a Megváltó bölcsőjét és sirját elfoglalják; a szent kereszt varázsát eloszlassák; s oly roppant gazdagságra, hatalomra és hirre tegyenek szert, melytől még a konstantinápolyi császári palotában is halotti sápadság boritott el minden arczot, akár Damaszkus és Alexandria tornyain imára, akár hóditni induló hadsereg élén harczra hitt és buzditott az a rémes szózat: «Nincs más isten az istenen kivül s Mohammed az ő prófétája!...»
Az igazhivők pontosan alkalmazkodtak a parancshoz, melynek fontosságát a Korán szerzője azzal mutatta ki, hogy végzetes könyvének legelső lapjaira irta... Vissza