Előszó
Budavára visszavétele
An Historical Description of the glorious conquest of the city of Buda the capital city of the Kingdom of Hungary, by the victorious arms of the Thrice illustrious and invincible emperor Leopold I. Under the conduct of his most serene highness, the duke of Lorraine and the elector of Bavaria. London MDCLXXXVI.
Ez czíme ama kis könyvnek, melyet olvasóinknak be akarunk mutatni, mint egyik leírását Budavára visszavételének. A 68 negyed lapra terjedő mű angol nyelven van írva, de a kiadó előbeszédében azt mondja, hogy francziából van fordítva, minthogy szerzője, ki egész ostrom alatt jelen volt s mint szemtanú naponként jegyezte fel az eseményeket, franczia nyelven fogalmazta jegyzeteit. Megjelentek-e e följegyzések az eredeti franczia nyelven is s vajjon létezik-e és ismeretes-e e franczia kiadvány, nekem arról tudomásom nincs. A jelen mű stylusa azonban oly folyékony s oly természetesen van írva, hogy fel kell tennem, hogy vagy az eredeti szerző maga fordította angolra, vagy valami kitünő stylista. Úgy gondolom, hogy az egész munka úgynevezett félhivatalos tudósítás a Lotharingi herczeg környezetéből. Iró mindent tud, mindent lát, mindenről értesül. Naponként való feljegyzései közt csak kevés a másnapi vagy későbbi betoldás, a legnagyobbrész magán az események napján jegyeztetik be, a mi csak a fővezér környezetében történhetik, hogy a tábor minden részéből, sőt a vidékről és a távolból érkező jelentések összpontosulnak. Az így készült munka a dolog természete szerint az ostrommal együtt kezdődött, együtt haladt előre s együtt is végződött illetőleg készült el. Úgy hogy 1686. szeptember hó 2-án, midőn a hatalmas vár bevétetett, egyszersmind annak története is készen volt...
II. Lajos és kora (Részlet a műből)
...II. Lajos még nem töltötte be teljesen a tizedik évet, midőn Ulászló elhunyt, de azért a legcsekélyebb ellenmondás nélkül válthatta föl ezt a trónon. A trónöröklés fogas kérdése már jóval előbb tisztáztatott. Magyarországon még 1508-ban rábirta Ulászló a rendeket, hogy kétéves királyfi a szokott módon és föltételek alatt királylyá koronáztassék. Egy évvel később hasonló czélból Csehországba, 1511 elején pedig Sziléziába, Boroszlóba vitte fiát, s minthogy a rendek itt is, ott is készségesen teljesiték kivánságát, vetélytárs fölmerülése ezuttal nem kisérhette s késlelhette a trónfoglalást.
Annál több zavart okozott és annál fenyegetőbb vihart támasztott a zsenge koru király gyámjainak bonyolult ügye...
Vissza