A régi Rákoshegy I.

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Néhány éve még valamennyien úgy éreztük, hogy fájdalmasan hiányoznak a jól megírt, olvasmányos helytörténeti könyvek. A laikus, lakóhelyét szerető polgár nem nagyon tájékozódhatott, ha a múlt egy-egy részletére volt kíváncsi.
Örvendetes, hogy a XVII. kerület több városrészében is igény van a helység múltjának megismerésére, és ez az érdeklődés régi könyvek újabb kiadását teszi szükségessé, vagy éppen új művek megírására késztet. Albrecht Gyula könyve is ezért született. Szerzője és segítői, adatszolgáltatói azt szeretnék, ha nemcsak az élő emlékezet, hanem írás is megörökítené Rákoshegy nevezetességeit, „történelmét".
Mert ennek az 1921-ben megszületett településnek igenis történelme van! A krónikásnak sok mindenről mesélnie kell: nemcsak az egykor kaviccsal borított, rendezett utcákról, a szép lakóházakról, de a községhez számtalan szállal kötődő Bartók Béláról, Erdős Renée-ről, Hubay Jenőről, Kacsóh Pongrácról, Kisfaludi Stróbl Zsigmondról, Vecsey Ferencről is... És az akkori hétköznapokról és ünnepekről, fájdalmakról és örömekről, és a pusztulásról...
Mert egy letűnt világ lapjai ezek!
A hagyományok azonban nem tűntek el, mert a polgári élet keretei újjászülettek: működik a Rákoshegyi Polgári Kör, s szép számmal képviseltetik magukat a rákoshegyiek a szintén itt, az Erdős Renée Házban működő Vigyázó Ferenc Művelődési Társaságban is. Pezsgő közélet, újjászülető polgári életforma jellemzi ezt a ma is gondoskodó lakók által szépített városrészt; az egykori szép kezdetnek ígéretes folytatásaként.
Bízvást mondhatjuk, hogy Albrecht Gyula könyve olvasott mű lesz, szerzője fáradozásai nem voltak hiábavalók.
Örömmel és szeretettel ajánlom ezt a kis könyvet a rákoshegyieknek és valamennyi Rákoshegyet szeretőnek! Vissza