Albrecht Dürer

Előszó

Albrecht Dürer jóval több, mint a Nyúl, a Nagy fűtanulmány vagy az Imádkozó kezek virtuóz festője: személyisége és festészete magába sűríti a késő gótika és a reneszánsz közötti átmenet nagyszerű pillanatát és belső ellentmondásait. Sokoldalú zsenialitása már az itáliai reneszánsz művészekével rokon, hiszen nemcsak festőként, rajzolóként, fa- és rézmetszőként, hanem a művészetelmélet terén folytatott matematikai, nevezetesen geometriai kísérleteivel is kiemelkedőt alkotott. Megszállott törekvése a tökélyre és a kor formák, szabályok és matematikai törvények iránti általános érdeklődése szervesen megjelenik művészetében éppúgy, mint nagyszabású életművének második korszakában született írásaiban. Az 1925-ös évben megjelent Underweysung der messung mit dem Zirckel und richtscheyt in Linien, Ebnen und gantzen Corporen című munkáját hamarosan latin fordításban is kiadták előbb 1533-ban, majd 1535-ben és 1605-ben is. E mű egyebek mellett az első német nyelvű instrukciókat tartalmazza a napóra készítéséről, és többek között Johannes Kepler (1571-1642) csillagász és a matematikus Galileo Galilei (1564-1642) számára is fontos forrásmunka lett. Dürer halála évében közreadott egy másik nagy jelentőségű könyvet is: az emberi test mozgását leíró (latin és német kiadásban is megjelent) négykötetes, arányokról írott anatómiai tankönyvét De simmetria partium in rectis formis humanorum corporum libri címmel, melynek első három kötetében az emberi anatómiák különböző típusait írja le, osztályozva őket, az utolsóban pedig a mozgás elemzését adja. Vissza