Előszó
„A formákból formák keletkeznek, s ezek ismét újabb formákká alakulnak. E formák mind összefüggnek, összefonódnak, egymásba láncolódnak és vegyülnek, átszűrődnek egymáson. Valamennyi örökösen örvénylik és leng, keveredik és áramlik. Alakot öltenek, megújulnak, szertefoszlanak. Reagálnak, csatlakoznak, vonzanak, taszítanak, egyesülnek, eltűnnek, fölbukkannak, elmerülnek és felmerülnek, lassan vagy gyorsan, szelíden vagy hatalmas erővel - káoszból káoszba, halálból életbe, életből halálba, nyugalomból mozgásba, sötétségből világosságba, szomorúságból örömbe, örömből szomorúságba, tisztaságból rothadásba, rothadásból tisztaságba, fejlődésből pusztulásba, pusztulásból fejlődésbe. Minden forma, minden funkció kinyílik és bezárul, s az ember szíve velük együtt tárul ki és záródik össze; az ember az egyedüli szemlélő, aki előtt ez a dráma feltárja az áramlás és ragyogás megdöbbentő és ihlető harmóniáját, ahogy az évszázadok és az örökkévalóságtól örökkévalóságig szálló Idő széles szárnyai zúgnak, míg a rovar a virágszirmok mézét szívja, s a hangya szorgalmasan vándorol ide-oda szüntelen, az énekesmadár az ágakon trillázik, s az ibolya ártatlanul szórja szét illatát. Minden funkció, minden forma, de az illatuk ritmus, a nyelvük ritmus, mert a ritmus maga az ünnepélyes nászinduló - mely a forma és funkció egybekelését zengi, búcsújuk gyászdala, amikor szétválnak, s elindulnak abba a csodás álmatlan éjszakába, melyet múltnak hívunk. S így megy ez a végtelenségig."
Ezt írta Louis Henri Sullivan (1856-1924), az acélvázas modern amerikai építészet megteremtője, s Le Corbusier-ra, Walter Gropiusra, az egész Bauhaus-nemzedékre gyakorolt elementáris hatása révén az egész huszadik századi funkcionalista és organikus építészeti szemlélet atyja Albert László képeiről - anélkül, hogy látta volna őket, hiszen a festő születése előtt két esztendővel meghalt...
Viszont Albert sem olvashatta Kepes György két alapvető munkáját A világ új képéről és A látás nyelvéről, hiszen, bár 1956-ban láttak napvilágot, magyarul csak 1979-ben jelentek meg a budapesti Corvina Kiadónál, s így azokat az ábrákat sem láthatta, amelyek (fekete-fehérben) ősmintául szolgálhattak volna az 1969-ben, egy zöldalapú „tanulmányi munkaképpel" elkezdődött második s máig tartozó korszakához.
Vissza