A szellem napvilága (dedikált példány)

Előszó

SEJTÉSEK EGY TÉMÁHOZ Illyés és Babits
„ a mi nemzedékünknek, úgy hiszem, Illyés Gyula lesz a talányos írója." Németh László írta le ezt az ugyancsak talányos mondatot az Illyés szerkesztette Magyar Csillag 1943-as első számában. Vasy Géza tanulmánya juttatta eszembe, amely Illyés és Babits barátságát idézte fel (Illyés Gyula Babitsról - Közelítés a témához, Kortárs, 2008/11.). „Sejtéseimben" ugyan alig esik szó Babitsról, olyasmikről viszont igen, amelyek hozzájárulhatnak, segítségünkre lehetnek az Illyés-rejtély - „minden ember titok, idegenség " -megfejtéséhez. A legfontosabb e jelenségben - és ezt (tudomásom szerint) senki le nem írta, de bizonyára mindazok, akik a megbecsülés, az elfogulatlan szeretet erejében bízva olvassák, közelednek felé, érzik -, hogy két Illyés Gyula létezik. Ez korántsem annak a régi vádnak a felújítása, amely parlagi módon kétkulacsosságot emleget. Inkább arról van szó, hogy - visszavonva az előbbi sejtést, s ezzel meg is erősítve azt - tételem szerint csak egy igaz, perbe fogható Ily-lyés létezik, mégpedig a nehezebben olvasható, a titokkal teli költő Illyés Gyula. A költői életmű hatalmas monumentumát körülölelő egyéb Illyés-írás - kiemelve néhány remekművet (Puszták népe, Petőfi, Hunok Párizsban, Kháron ladikján) - csak kommentár, esetleg jegyzet, vázlat, olykor esendő próbálkozás. Amit lehet, sőt meg is kell rostálni, de a perdöntő minden esetben a költői életmű, a versbe foglalt igazság.
Az olykor fájdalmas igazság tisztelete volt a legerősebb láncszeme annak a kapcsolatnak, amely a fiatal költőt a meghurcolt Babitshoz kötötte. Illyés vallomásaiból tudjuk, hogy két zárkózott emberről lévén szó, ezek a közös (vagy közösnek hitt) élmények és sérelmek nem fogalmazódtak meg nagy lírai vallomásokban. Kettejük igazi - Vissza

Fülszöveg

Albert Gábor 1929-ben született a Baranya megyei Egyházasharasztiban. Középiskoláit Kőszegen és Pécsett végezte, a bölcsészdiplomát némi kitérők után Budapesten szerezte meg. ír regényt, novellát, esszét, tanulmányokat.
Ki ennek a könyvnek igazi hőse?
Netán a nyelvújító és sokat kárhoztatott Kazinczy Ferenc vagy a Zrínyi szózatát megíró Kodály Zoltán? Babits, Illyés, József Attila vagy a rendszerváltást előkészítő
s
Magyar írószövetség?
Igen is, meg nem is. A könyv „hősei" mind -amennyiben szereplőkből valóban hősökké tudtak válni - az egyetemes magyar kultúra gyermekei és szolgái. Azé a kultúráé, amely itt, Európa közepén, a Kárpát-medencében eddig magyarként megtartott bennünket, és további életünknek értelmet, célt adhat. A szerző, Albert Gábor a szellem napvilágának fényében vizsgálja elődeit, kortársait, és fürkészi a jövő esélyeit. A kötet dokumentumesszéiben nem programot ad, csupán regisztrál, s közben az emlékeket is megtisztítja a rájuk rakódott salaktól.

www.albertgabor.hu Vissza