Alban Berg: Lulu

Fülszöveg

Frank Wedekind és a Lulu-drámák
A századforduló egyik legérdekesebb irodalmi alakja Frank Wedekind (1864-1918). Élete maga is valóságos regény, vagy Wedekind színmű. Jogász, majd író, előbb barátja, majd esküdt ellensége Gerhardt Hauptmann-nak. Aztán egy cirkuszhoz csatlakozik. Majd álnéven ír, később Münchenben ő szerkeszti a Simplizissimus című látszatra vicclap, valóban azonban forradalmi jellegű újságot. Felségsértőnek tartott versei miatt menekülnie kell és Németországba való visszatérése után sem kerüli el a megtorlást: le kell ülnie büntetését. Ezután karrierje már egyenes vonalban halad: 1906-ban Reinhardt is felfedezi. Íróként és színészként egyaránt sikert sikerre halmoz.
Drámáiban különös módon keveredik a naturalizmus és az expresszionizmus, a freudi pszichoanalízis és a szociális igazság keresése, a cirkusz és a szimbolizmus.
Drámaíró termésének csúcsát - a világszerte óriási sikert arató és botrányt keltő Tavasz ébredése mellett - két ikerdarabja, a Földi szellem (Erdgeist) és a Pandora szelencéje (Die Büsche der Pandora) jelenti. Ikerdrámák, nemcsak azért, mert az egyik a másiknak folytatása és mert a szereplők túlnyomórészt azonosak, de azért is, mert a bennük felvetett probléma mintegy kettős tükörben mutatkozik meg. Mindkét darab központi szereplője: Lulu.
Igen sokan hasonlították ezt a nőalakot Don Juanhoz, mondván, hogy Lulu a női Don Juan, azaz az érzéki vágy női megtestesítője. Vissza