Előszó
Részlet a könyvből:
"Mivel is kezdjem el?
Azzal, hogy vonatra ültünk, vagy azzal, hogy hajóra szálltunk, vagy pedig azzal, hogy megtöltöttem a puskámat?
Nem tudom, más hogy van vele, de nekem...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Mivel is kezdjem el?
Azzal, hogy vonatra ültünk, vagy azzal, hogy hajóra szálltunk, vagy pedig azzal, hogy megtöltöttem a puskámat?
Nem tudom, más hogy van vele, de nekem ez a kezdet, ez keseríti el az egész könyvírást. Úgy tátong előttem a nekiindulás, mint valami sötét, ismeretlen mélységű szakadék. Áttörhetetlen szögesdrótsövény. Valahányszor nekirugaszkodom, mindannyiszor megtorpanok, vissza kell fordulnom, újabb lódulást kell vennem. Pedig ha ezen túl vagyok, ha a belekezdés vizesárkát sikerült átugratnom, akkor már könnyen beszélek, a többi akadály eltörpül, akkor már haladok, sőt gurulok, akkor már begyulladt a motor, tán le se tudnám már állítani, mielőtt ki nem fogy a benzin, mielőtt be nem fejezem a mondanivalómat.
De ez a begyujtás - ebbe beleizzadok.
Most is hiába kurblizok, meg se mozdul a kocsi. Hiába ostorozom neki az ároknak, csak nem ugrik el a lovam.
Pedig az árkon túl távoli, titokzatos világ terül el.
Kalandvilág!
Alaszka!
»Alaszka« indián szó, azt jelenti Nagyország.
Ott jártam az idén, ott vadásztam két hónapig, erről kéne könyvet írnom."
Vissza