Alaszka

Előszó

Alaszkáról, „Észak paradicsomáról" írtam ezt a könyvet. Az olvasó azonban ne higyje, hogy a szeszélyes alakú félsziget, amely olyan indokolatlanul megnyújtja északnyugat felé Kanada területét - növényzetének, vagy állatvilágának bujasága miatt nyerte nálam a paradicsomi jelzőt. Amikor ezt használom, kizárólag Alaszka hétköznapi életének eredendő szépségeit akarom hangsúlyozni.
Fél évet töltöttem ott. Voltam újságíró, geológus, fényképész és pékinas a hat hónap alatt, matrózkodtam egy hajón, amely a Yukon-on jár, később közlekedési rendőrként irányítottam Nome városának forgalmát.
Fél év nem nagy idő, mégis sok barátot szereztem. A sort Alaszka püspöke nyitja meg és egy kiszabadult fegyenc zárja. Közöttük sorakoznak jóbarátaim, minden rendű és rangú emberek.
Szinte kivétel nélkül mind nagyon boldogan éltek és semmi hajlandóságot nem mutattak, hogy változás történjék helyzetükben. Vonatkozik ez a lerongyolódott csavargókra éppúgy, mint az aranyásókra, akik mindörökre szegények maradtak, vonatkozik filmcsillag-szépségű amerikai lányokra, kisvárosok nyárspolgáraira: minden alaszkai ismerősömre.
Apróbb vágyai persze mindegyiknek voltak. Akadt, aki szívesebben élt volna Fairbanks-ben, mint Nome-ban, vagy repülőgépre vágyott a cipőkereskedés pultja mögül, de általánosságban mind meglepően boldog.
Senkit sem találtam, aki más országba vágyódott. Talán nem is tudták, mit szeretnek annyira Alaszkán, de szívósan ragaszkodtak ottani életükhöz, örömeikhez és bánataikhoz. Vissza