Előszó
Részlet:
"Hősünket mindenki szegény, nyulánk termetű, jóságos fekete szemű, sima homloku, csodaszép kezű, halvány arcu fiatalembernek ismerte, ki ütött kopott öltözetet viselt; nagyon büszke,...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Hősünket mindenki szegény, nyulánk termetű, jóságos fekete szemű, sima homloku, csodaszép kezű, halvány arcu fiatalembernek ismerte, ki ütött kopott öltözetet viselt; nagyon büszke, magába vonuló és mogorva kedélyű volt. Tizenkilencedik évét élte és Gil Gilnek hivták.
Gil Gilnek atyja, de már nagyapja, dédapja, ősapja is a cipészmesterséget üzte; anyjának, Lopez Krisztinának, kit hősünk születésekor vesztett el, szülei, nagyszülei ugyancsak cipész-művészek valának.
Gil János, mélabus hősünk atyja, fiát csak akkor kezdte szeretni, midőn ő is, fia is árván állottak a világon... ebből én azt a merész következtetést vonom le, hogy a jámbor cipész és Lopez Krisztina házassága a rövid, de szerencsétlen házasságok mintaképe lehetett.
Gil Gil szüleinek házassága után hét hónap mulva született... Mondták, hogy a házasság nem volt boldog; mindazonáltal Lopez Krisztina megérdemelte volna, hogy jobban megsirassák mint a hogy a férje tevé, mert midőn az ősei cipészműhelyéből a férje cipészségébe került, rendkívüli szépségén, drága ruháin, finom ágyneműin kivül egy gazdag, állandó megrendelőt is hozott férjének hozományul; ez az állandó megrendelő gróf volt: Rionuevo gróf, kinek néhány hónapon át, - ha nem csalódunk, hát hét hónapig - az a különös szeszélye volt, hogy kicsiny, finom lábacskáit a jámbor János mester esetlen cipőibe bujtassa."
Vissza