A szépség vonala

Előszó

Részlet:
Peter Crowther választásokról szóló könyve már a boltokban volt. A címe Földcsuszamlásig és a leleményes asszisztens Dillonnál kicsinyített természeti katasztrófának rendezte be a kirakatot. A diadalmaskodó miniszterelnök sápatag, arany színben fénylő fotója erőszakosan tolakodott a vásárló képébe. Nick megtorpant az utcán, aztán bement, hogy megnézze a könyvet. Egyszer már találkozott Peter Crowtherrel; hallotta azt is, hogy bértollnoknak tartják, de azt is, hogy "vitriolos elemző": bizonytalanságát, hogy melyik leírás áll közelebb a valósághoz, halvány mosollyal leplezte. A könyv alig két hónappal az eseményt követően jelent meg, s ebben a gyorsaságban nyilvánvalóan volt valami bértollnoki; meg persze magában az írásban is. Ami a vitriolt illeti, ezt a kötet az ellenzék erőfeszítései számára tartogatta. Nick tüzetesen megnézte a fotókat, de Gerald csak az egyiken volt rajta: "A 101 új tory képviselő" csoportképén; volt annyi esze, vagy volt olyan fürge, hogy az első sorba kerüljön. Mosolyogva bámészkodott, mintha gondolatban már a parlament első sorában ülne. Mosolya, a sötét inghez viselt fehér gallér, és a mellényzsebből csüngő zsebkendő biztosan elhíresül, mikor a hátsóbb sorokban ülő fickók már csak feledésbe merült vigyorok és homlokráncolások lesznek. Ennek ellenére csak kétszer említi a szöveg: egyszer „bonvivánként", majd a konzervatívok azon „elenyésző kisebbségének" tagjaként, akik, „mint nyilvánvalóan Gerald Fedden, Barwick új képviselője is", állami iskolába jártak, és Oxbridge-ben végeztek. Nick vállat vont, és kijött a boltból; de az utcán erőt vett rajta a megkésett büszkeség, amiért egy ismerősét igazi könyvben látta viszont. Vissza

Fülszöveg

Az elmúlt évek egyik legzajosabban üdvözölt könyve, A szépség vonala nagy ívű, Thatcher Londonját életre keltő regény a felső tízezerről, a szexről és a pénzről. Nick Guest, a frissen végzett oxfordi diák beköltözik barátja, Toby Fedden családjához. A politikai és pénzügyekben járatlan Nick hirtelen Fedden képviselő kicsapongó világában találja magát, és belekezd élete első homoszexuális kalandjába is. Nick maga a megtestesült camp: fáradhatatlanul űzi a szépséget, de közben ironikusan szemléli nemcsak a világot, de önmagát is. Ahogyan Susan Sontag írja: "A camp a világ következetesen esztétikai érzékelése. Ebben testesül meg a stílus diadala a tartalom fölött, az esztétikáé a morál fölött, az iróniáé a tragédia fölött." Ettől kap felejthetetlen, keserédes színezetet a nyolcvanas évek brit arisztokráciájának és politikai életének leírása, valamint a finom lélektani érzékenységgel bemutatott homoszexuális szubkultúra, mely azokban az években kényszerült először szembenézni az AIDS fenyegetésével. A regény négy éven át követi a magas körökbe fokozatosan beilleszkedő, ám egy kicsit mindig kilógó Nick sorsát, a szerelem és a csillogás ámult felfedezésétől világa összeomlásáig.
A szépség vonala igazi kultuszkönyv, a kortárs brit irodalom megkerülhetetlen alkotása. Vissza