Alakzatlexikon

Előszó

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai Magyar Nyelvi Tanszéke mellett működő Stíluskutató csoport 6-7 évi közös munkával (az OTKA anyagi támogatásával) megszerkesztette az első magyar nyelvű alakzatlexikont. Természetesen külföldi munkák rendelkezésre álltak, és itthon is támaszkodhattunk bizonyos előzményekre, elsősorban a Világirodalmi lexikon alakzatszócikkeire - ezek nagy részét Fónagy Iván írta - és Szabó G. Zoltán-Szörényi László "Kis magyar retorika" című munkájára (Tankönyvkiadó. Bp. 1988.). Célunk az volt, hogy a mának megfelelő tudományos megalapozottságú, ugyanakkor gyakorlati igényeket is kielégítő, rendszeres alakzatlexikont adjunk az olvasó kezébe.
Hogy e sajátos lexikon létrejötte, elméleti háttere, felépítése, a szócikkek szerkezete világos legyen az olvasó számára, röviden ki kell térnünk a következőkre:
a) a Stíluskutató csoport és munkamódszere;
b) miért választottuk az alakzatok vizsgálatát?;
c) az alakzatok leírásának, rendszerezésének alapproblémái;
d) a szócikkek felépítése. Vissza

Fülszöveg

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai Magyar Nyelvi Tanszéke mellett működő, mintegy harminc főből álló Stíluskutató csoport Szathmári István professzor vezetésével 6-7 évi közös munkával megszerkesztette az első magyar nyelvű alakzatlexikont, mely a mának megfelelő tudományos megalapozottságú, ugyanakkor gyakorlati igényeket is kielégítő kézikönyv.
Az alakzat a klasszikus retorika alapfogalma. Az alakzatok átfogják szinte a teljes kommunikációt, a költői stílustól a hagyományos és a médianyelven át a mindennapos beszédig. Napjainkban költészetbeli szerepük még inkább megnőtt.
A szerzők a címszavak kiválasztásánál viszonylagos teljességre törekedve 196 alakzatot tárgyalnak és 129 utaló címszóval jelzik, hogy az olvasó hol kaphat még tájékoztatást a kérdéses alakzatról.
Szócikk formájában tárgyalják az alakzatok elméleti hátterét megvilágító címszavakat (pl. alakzat és grammatika), továbbá a trópusokat (pl. metafora), aztán olyan inkább logikai, szemantikai, retorikai és egyszerre stilisztikai jelenségeket, amelyek különböző mértékben kapcsolódnak az alakzatokhoz (pl. definíció, szillogizmus), végül egyes, az alakzatokhoz is kötődő verstani jelenségeket (pl. alliteráció). Mindez a lexikon didaktikai jellegét erősíti, s így válik felhasználóbaráttá.
A szócikkek tartalmazzák az alakzat magyar, görög, latin, német, francia, angol és orosz nevét, valamint lényegre törő meghatározását. Bemutatják rövid történetét, elnevezésének kialakulását. Majd egy olyan példa következik, mely lehetőség szerint magán hordozza az illető alakzat valamennyi fontos tulajdonságát. Ezután kerül sor az alakzat részletesebb meghatározására, korszerű példaanyaggal szemléltetve rendszerbeli, grammatikai, retorikai, stilisztikai sajátosságait és a nyelvhasználatban betöltött szerepét, funkcióit. A szócikkek érdemi részét a szakirodalmi bibliográfia zárja, majd ha szükséges, olyan címszavak következnek, amelyekkel a tárgyalt alakzat rokonságban vagy más kapcsolatban van.
Az Alakzatlexikont elsősorban tanároknak, egyetemi, főiskolai és középiskolás diákoknak ajánljuk, ezenkívül haszonnal forgathatja mindenki, aki anyanyelvét és az irodalmat szereti. Vissza