Walker felügyelő 1-2.

Előszó

Részlet a könyvből:
Al Frederic: Gyilkos hajsza
Carol Hendricks ijedten riadt fel álmából. Valóban kopogtak az ajtón, vagy csak képzelődött? Felült, kezével hátrasimította hosszú, szőke haját. Körbepillantott a sötét hotelszobában. Az utcai világítás már kialudt, csak a sápadt holdfény szűrődött át a szoba egyetlen ablakán. Felkelt, magára kapta a pongyoláját, és kilépett a szobából. Halkan ment előre a folyosón, le a lépcsőn, ügyelve, hogy zajt ne csapjon. A verandára akart menni, hogy egy kis friss levegőt szívjon, remélve, hogy attól majd megnyugszik.
Az elhagyatott hallon keresztül a verandaajtóhoz lépett. A szálloda - Hotel Parker - kicsi volt, és egy vadnyugati film díszletének a benyomását keltette. Egyébként az egész falucska, mintha a múlt századból maradt volna Itt. Carol Hendricks egy csapásra beleszeretett Amandnvillbe. Még nem sejthette, hogy hamarosan gyűlölni fogja. Hirtelen zajt hallott, majd valaki erőlködve szörnyű gurgulázó hangokat adott ki, mintha mindjárt megfulladna. Carol hátán végigfutott a hideg...
Reszketve körülnézett, hallgatózott. A hangok a szállodatulajdonos lakása felől jöttek. Félelemtől remegő kézzel lenyomta a kilincset! Belépett a szobába, melyből ebben a pillanatban kaparászás és tompa dübörgés hallatszott. Carol követte a hangokat, s egy hosszú folyosón át egy szobához ért. A nyitott ajtón keresztül bepillantott és a látványtól elborzadva a szájához emelte a kezét hogy elfojtsa feltörő sikoltását. Kiáltani akart de nem jött ki hang a torkán, mintha megnémult volna.
Két férfi dulakodott egymással a sötét szobában. Egyikük félig az íróasztalon feküdt, lábaival a levegőben kapálódzott a másik a mellén térdelt és fojtogatta. Carol remegő térdekkel figyelte az íróasztalon tehetetlenül vergődő férfit. A látványtól földbe gyökerezett a lába, mozdulni sem tudott. A gyilkos hirtelen rápillantott és elengedte áldozatát. A kétségbeesés bátorságot öntött a lányba. Valamilyen fegyver után kutatott szobában, amivel megfékezhetné támadóját. Meglátott egy vázát, felkapta, hogy lesújtson vele a gyilkos fejére.
A fojtogató, akit Carol megzavart munkájában, egy röpke pillanatig tétován állt, nem tudta, mit tegyen. Azt mérlegelte, befejezze-e, amiben megzavarták, vagy előbb szabaduljon meg a felesleges szemtanútól... Vissza