Akvarisztika

Előszó

Bevezetés
A természetkedvelés eredetéinek szálai mélyen a múltba nyúlnak vissza s nyugodtan lehet állítani, hogy az szinte egyidős az emberrel. Ezt az ásatások alkalmával előkerült leletek is bizonyítják: az ősember növényeket, állatokat - köztük halakat is - rajzolt a barlanglakások falaira. A növényeknek és egyes vadon élő állatoknak az emberi otthonban való gondozása is sok ezer éves múltra tekint vissza. Feltételezhető, hogy a cserépbe ültetett virágokkal és énekes madarakkal egyidejűleg a halak is azon élőlények közt szerepeltek, amelyeket az ember már igen régen az otthonába vitt, hogy megfigyelje azokat, gyönyörködjék a színes halak játékában, és hogy díszítse velük lakását.
Az újabban felfedezett ókori leletek, így a több ezer éves palota maradványokban talált színes haltartók, azt bizonyítják, hogy az akvarisztika nem új keletű kedvtelés, hanem sok ezer éves múltra tekint vissza. Így a föníciai gazdag kereskedőket ábrázoló egykori rajzokon gyakran megtalálható a hal, mint díszítő motívum, amely nemcsak a jólétet ábrázolta, hanem egyben a lakás dísze is volt. Az óegyiptomiak, a lakásukban ezelőtt öt-hatezer évvel berendezett haltartó medencékben, a fogyasztásra alkalmas haszonhalakon kívül a Nílusiból kifogott olyan díszhalakat is tartottak, amelyeket ma is tenyésztünk az akváriumokban. Ezek közé tartozott a nílusi harcsa (Bagrus schilbeides), a nílusi szájköltő hal (Chromis nilotica), valamint több Haplochromis, Mormyrus, Tetraodon, Clarias stb. faj, amelyeket a Théba romjaiból előkerült hieroglifákon fedeztek fel.
Pompeji, Róma és több régi város romjai közül kiásott paloták csarnokaiban és házi kertjeiben olyan haltartó medencéket (piscinákat) tártak fel, amelyekben a természetes vizekből kifogott halakat tartották. E medencék nemcsak élőhal tárolásra szolgáltak, hanem egyben a lakás díszei is voltak. Erről tanúskodnak a régi római költőktől ránk maradt írások is, amelyekben a szerzők gyakran tesznek említést a mai akvárium római eredetű előfutárairól, a piscinákról. Vissza