Akté/Pamphile kapitány

Előszó

Részlet a kötetből:

"Nem ok nélkül választottuk ki Dumas műveinek kifogyhatatlan tömkelegéből ezt a kis regényt, amelyet a következő lapokon talál az olvasó. Akté, a korinthusi leány története sok tekintetben különbözik a nagy francia mesemondó egyéb munkáitól. A három testőrből, a Mária Antoinette lovagjaiból a romantikus Dumast ismertük meg: a meseszövés utánozhatatlan művészét, aki minden fejezetre tartogat egy-egy meglepetést és üde, fiatalos optimizmusával mindig újabb kalandokba kergeti hőseit, hogy annál előkelőbb ötletekkel segítse ki őket belőlük. A meglepő fordulatok előkészítésében és a megoldhatatlannak látszó helyzetek elmés kibogozásában Dumas valóban egyedülálló. Csakhogy ez a készsége gyakran túlzásokra ragadtatja a népszerűsége növekedésével, alaposan vissza is él ezzel az ügyességével. Tudjuk, hogy nem egy híres Dumas-regénynek voltaképpen csak a vázát építette meg a mester, a kivitelt olcsó írnokokra, úgynevezett "négrier"-ekre bízta, akik azután a tárcaregény lompos stílusában dolgozták ki a regény leíró részleteit és a párbeszédeket - főleg a párbeszédeket, hiszen minden soráért egy aranyat fizettek a mesternek. Innen a Dumas-regények sokszor bosszantó terjengőssége, innen a sok bekezdés is.
Akté nem tartozik a későbbi, mértékre készült regények közé. Már az első oldalak után érezni fogja olvasója, hogy Dumas legjobb, legkomolyabb műveinek egyikét kapta kézhez. Tárgyában, felépítésében irodalmi szándékú mű ez: stílusa meglepően tömör, jellemző és színes, megvan benne mindaz, amiben Dumas nagy s nem hiányzik belőle az sem, amit Dumas egyébként elhanyagol: a kifejezés művészete, az előkelő, gondosan lemért, tárgyához tökéletesen simuló, ünnepélyes stílus." Vissza