Aknamező I-II. (dedikált példány)

Fülszöveg

I. kötet
1956 nyara: Egy határőr tizedes aknaszedés közben súlyosan megsérül: teljesen elveszti szemevilágát. Szerelmese, a határszéli falu tanítónője, nem hagyja el szerencsétlenségében, hű marad a vak katonához. Október 23-án tartják esküvőjüket egy budapesti katonakórházban. És peregnek az események...
Ez a tragikus sors csak kicsiny mozzanata a regénynek. Embersorsok sokaságának kaleidoszkópikus forgatagában tárul az olvasó elé a drámai feszültségű októberi napok mozgalmas képe. A szerző mélységes művészi átéléssel és harcos művészi átéléssel és harcos szenvedéllyel világítja meg a kuszán egymásba fonódó frontokat, az aknamezőt - az 1956-os magyar társadalmat.
II. kötet
Az ellenforradalom Szent Bertalan-éjszakáját követő dermesztő hajnali csendben hazafelé ballag a gyilkosok cinkosa, azt hazudva önmagának, hogy a szennyből és vérből valami szebbet, tisztábbat segített a világra. Fáradtságtól tompult agyáig nem jutnak el a riasztó jelek, s még mielőtt felocsudhatna, sodorja tovább a szennyes áradat.
A Horthy-testőrök, Horthy-tábornokok, kenetes beszédük mögött bosszúért lihegő "zászlósurak" dermesztő panoptikumában tülekedve bokáznak az árulók és kétkulacsosok, nehogy lemaradjanak a koncról.
Itt már nem lehet illúziókat táplálni, köntörfalazni, kivárni. A pergő események a maguk nyers logikájával cselekvést követelnek. S a néhány nappal előbb még zavartan töprengő, s a természetes életösztöntől űzve a menekülés útját kereső emberekben megérlelődik az elhatározás: nem szabad veszni hagyni egy évtized drága vívmányait! Vissza