Vasarely Múzeum

Előszó

Pécs, Káptalan utca három. Egy öreg udvarház, távolabb egy négytornyú nagy épület, még messzebb egy domb, talán hegy? A Tettyi... Ez az összes emléke egy hároméves kisfiúnak szülővárosáról. Újabban hírek, újságcikkek, könyvek tudomásomra hozták, hogy Pécs város fejlődött, terjeszkedett, épült-szépült és belépett a modern korba. Nem állítja-e ki a pécsi JANUS PANNONIUS MÚZEUM távolra szakadt és merész utakon haladt fiának műveit? Ez a tény mélységes öröm és nagy megtiszteltetés számomra.
Most pedig megkísérlem a nyugati művészet helyzetképének vázlatát. Nagyot fordult egynéhány évtized alatt a világ! A dinamikus gépek meggyorsították a haladást; a dialektikus gépek - mint a nyomdatechnika, a mozi, a rádió, a televízió és az elektronikus agyvelők - egyre szédítőbb iramban informálnak minket, mennyiségileg és minőségileg a földteke színpadain történő változásokról. A népek közel kerültek egymáshoz, kultúrák, eszmék és találmányok kicserélése lehetővé vált. A humánus és elvont tudományok új alapokra lettek fektetve. A matematika, a fizika, a kémia, a genetika, a kozmogónia, az ekonómia, a szociológia, a pszichológia, a kibernetika, már nem egy misztikus, idealista, de egocentrikus és maradi embertípushoz szólnak, hanem egy öntudatos, tudni vágyó, materialista és szociális gondolkodású lényhez. A romantikus egyén, a gőgös zseni, fel lett váltva a specializált szaktudású csoportokkal, a festő nem egy ihletett, inspirált, empirikus valaki, hanem egy képzett kutató, hasonlatos a tudóshoz, aki tisztában van az emberiség fizikai és szellemi szükségleteivel és jogaival. Vissza