Fülszöveg
A kötet a mártírsorsú főpap hű társának életútját mutatja be, ám ha végigolvassuk, kibontakozik előttünk a szocialista világrendszer egyházpolitikája; a sztálini gulagtól - amelynek egyik táborában egyébként a szerző hét és fél éven keresztül raboskodott - a rendszerváltást közvetlenül megelőző idők "ellenőrzött szabadságáig." Ajánlom tehát ezt a könyvet azoknak a fiataloknak, akik valós képet szeretnének alkotnia korról, azoknak az idősebbeknek, akik mindezt átélték, és mindenkinek, aki nemcsak a száraz tényeket, hanem azok mozgatórugóit is ismerni akarják. Akár még olyan áron is, hogy néhány főpap személyes gyengéiről is tudomást szerzünk...
Jezsó Ákos, Új Magyarország, 1997. május 27.
A történelemben mindig van tanú: és Ön a nagy erőfeszítésekkel feledésre ítélt, titkolt rettentő idők hív tanúja. Amit Ön végigélt, és amit megírt: a magyar história kitörölhetetlen része.
Kósa Csaba író, a Magyar Újságírók Közössége elnökének leveléből. Budapest, 1997. április 10....
Tovább
Fülszöveg
A kötet a mártírsorsú főpap hű társának életútját mutatja be, ám ha végigolvassuk, kibontakozik előttünk a szocialista világrendszer egyházpolitikája; a sztálini gulagtól - amelynek egyik táborában egyébként a szerző hét és fél éven keresztül raboskodott - a rendszerváltást közvetlenül megelőző idők "ellenőrzött szabadságáig." Ajánlom tehát ezt a könyvet azoknak a fiataloknak, akik valós képet szeretnének alkotnia korról, azoknak az idősebbeknek, akik mindezt átélték, és mindenkinek, aki nemcsak a száraz tényeket, hanem azok mozgatórugóit is ismerni akarják. Akár még olyan áron is, hogy néhány főpap személyes gyengéiről is tudomást szerzünk...
Jezsó Ákos, Új Magyarország, 1997. május 27.
A történelemben mindig van tanú: és Ön a nagy erőfeszítésekkel feledésre ítélt, titkolt rettentő idők hív tanúja. Amit Ön végigélt, és amit megírt: a magyar história kitörölhetetlen része.
Kósa Csaba író, a Magyar Újságírók Közössége elnökének leveléből. Budapest, 1997. április 10.
Borzalmakat ír le, hangjában még sincs semmi indulat. Minden mondatán érződik az emberség, a higgadtság, így adja át olvasóinak az átélteket. Felemelő ez a lélekerő.
Mátyás István, Magyar Toll, 1997. 5-6. szám
Életútját megismervén, nagy tisztelettel adózom az Ön emberi nagysága, az Úrhoz és a Hazához való hűsége előtt. Úgy igyekszem élni, hogy az élményt és tanúságot, melyet az Ön visszaemlékezése jelentett számomra, ne felejtsem el soha. Az Akit övéi be nem fogadtak című könyvét igyekszem megismertetni barátaimmal és olvasóimmal is.
Szokolay Zoltán, volt országgyűlési képviselő, a "Kedves Barátom!" című füzetek szerkesztője és kiadója leveléből. Budapest, 1997. április 12.
Egyetértek a VII. fejezetben leírtakkal. magam is úgy látom, hogy a Vatikán Montini-irányzata a felelős sok mindenért... Tisztelettel gondolok oroszországi keserveire és hányatott életútjára. Megint csak oda lyukadok ki: Mit tesz ma - például Önért - a magyar klérus? 1994-ben másként szavazott volna ez a szerencsétlen nép, ha papjai a helyükön vannak!
Nemeskürty István író, filmtörténész leveléből. Budapest, 1997. április 6.
Óriási élményanyagot dolgoz fel könyvében a szerző, amellyel katartikus élményt szerez az olvasóknak. Műve döbbenetes erővel hat ránk, emberjobbító hatása felmérhetetlen. A művészi értékű fotók egyben kordokumentumok is.
Hargitai József: Emberközelben c. könyvéből. Szombathely, 1997.
Vissza