Akit a férfiak szeretnek/Akit a nők szeretnek

Előszó

Részlet az "Akit a férfiak szeretnek" című műből:
Májusi éjszaka volt. Ama tavaszi éjjelek egyike, midőn a levegő illatos és meleg, akárha augusztus volna, anélkül, hogy annak tikkadtsága elkábítaná a szivet és lidércnyomásként nehezedne az agyra.
A villa kertjében nyolc ember üldögélt. A háziasszony, három hölgy, három ur és szerző. Véletlenül összeverődött társaság volt és szerző jól érezte magát, mert sem ellenséges érzelmű barátok, sem barátkozó hajlamú rosszakarók nem voltak jelen. A férfiak és nők ugy érdekelték őt mint a könyvek és a tájak. Az ellenszenv és vonzalom nem kavarta fel érzelmessé a hangulatát.
A férfiak cognacot ittak jeges ásványvízzel, a hölgyek fagyasztott édességeket szopogattak. Mindannyian dohányoztak és néha-néha nagyokat hallgattak. Rájuk borult ilyenkor az éj titokzatos és mégis nyugodalmas csendje, mely telítve volt halk és álmatag zúgás és sóhajtás zajával, mint az egyenletesen égő gyertya lángja ismeretlen és tétova rezgésekkel.
Nyolc okos és finom ember, ha egy kivilágított szalonban avagy más társadalmi találkozóhelyen van együtt, általában nyolc közönséges és korlátolt emberré vállik, azonban ezúttal ez nem következett be. A természet és az éjszaka megóvta a társaságot, mert ez a két varázsló az, ki szezámjával fel tudja nyitni a lelkek kincses barlangjait és egyszersmint meg tudja őrizni a szivek nemességét. Vissza