Akik nem engedtek a '48-ból...

Előszó

Ezt a könyvet azoknak a kedves helybeli, bármilyen korosztályú olvasóknak ajánlom, akik kíváncsiak őseik - apáik, nagyapáik és dédapáik - hajdani társadalmi életére, az akkori szórakozási és művelődési, tájékozódási és tájékoztatási lehetőségekre, közösségi normákra, értékrendre stb. Nem utolsó sorban a „nagy" politikához, a sorsfordító történelmi eseményekhez való viszonyukra. De azoknak is figyelmébe szeretném ajánlani, akik általában érdeklődnek a történelem, különösen a XX. század első felének történelme iránt, és szívesen szemlélik azt helytörténettel, esetünkben Kiskunlacháza vezető gazda rétegének, családjainak, közösségeinek történetével összevetve.
(Felhívom a kedves Olvasó figyelmét, hogy Kiskunlacházán vagy Lacházán a mai I. kerületet, a nagyközség északi, Pereg nélküli részét kell értenünk. Pereg hozzácsatolása Kiskunlacházához 1950. október elsején történt.)
Munkám nem kíván valamiféle történelmi tanulmány lenni. Egyetlen célom az volt, hogy nyilvánosságra hozzam azt a dokumentum-anyagot, amelyet családi irattárunk rendezése közben megtaláltam - vagyis a kiskunlacházi 48-as Függetlenségi Olvasókör jegyzőkönyveit (1901-től 1949-es betiltásáig), pénztárkönyvét és néhány egyéb, kapcsolódó vagy csak korabeli hivatalos iratot, leveleket, fényképeket stb. Erre nem kerülhetett volna sor, ha az én apósom - feleségem édesapja, Bódizs Gyula - nem őrzi meg az utókor számára. Ő volt az olvasókör utolsó jegyzője.
A felfedezők örömével fogtam az anyag tanulmányozásához és rendezéséhez. Ám amilyen érdekesnek és közlésre valónak éreztem ezeket az iratokat, olyan nehéznek a megjelentetés feladatát. Végül összeállt ez a könyv, amelyet nem tekintek többnek mint forrásanyagnak, nálam hozzáértőbbek munkájához. Számomra a legfontosabb forrást - a rendszeresen, alapszabály szerint megtartott olvasóköri ülések eredeti jegyzőkönyvei jelentették Az időrendben sorba rakott iratanyagot helyenként szerény véleményem és óvatos következtetéseim egészítik ki, amelyekhez az alapot - életkorom révén - átélt élményeim, történelmi érdeklődésem és bizonyos tájékozottságom adják. Az idősebb helybeliekkel történt beszélgetések, ill. a Források cím alatt megjelölt átfogó történelemkönyvek erősítették meg a megállapításaimat. A hiányosságok, botlások miatt kérem az Olvasó megértését.
Olvasókörök Magyarországon az 1860-as évektől léteznek, és a kiegyezés után terjednek el országszerte, majd a századfordulón nagy szerepet játszanak a polgárosodó lakosság társadalmi életében. Jóllehet a Bódizs Gyula hagyatékában megmaradt jegyzőkönyv 1901-gyel kezdődik, sok jel mutat arra, hogy az 1860-70-es megalakítás Lacházán is valószínűsíthető. Legelső neve 48-as Baloldali vagy/és Függetlenségi Olvasókör lehetett. Az akkori „baloldaliság" ellenzékiséget takart, mivel ezek az olvasókörök a kiegyezés után ragaszkodtak az 1849-es áprilisi törvényekhez: Kossuth szellemiségéhez, aki nem fogadta el az 1848-as - megnyirbált - törvényeket, az 1867-es kiegyezést. Mivel akkor még munkáspártok nem voltak, hiszen gyári munkások sem léteztek, mert nem voltak gyárak, így érthető ez a baloldaliság, mely az 1848-as Párthoz állt közel.
Amikor viszont 1868-ban létrejött az Általános Munkás Egylet, majd 1880-ban az Általános Munkás Párt és 1890-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, már ezzel a „ baloldallal" nem azonosultak a lacházi gazdák. Ebben a szellemben módosítják alapszabályukat. A módosított változat (lásd a következő fejezet ill. az „Archívum") már nem tartalmazza a "Baloldali" megnevezést. így az olvasókörnek az új neve a módosított alapszabály szerint „Kiskunlaczházai Függetlenségi Olvasókör' lett. A közbeszédben és időnként a jegyzőkönyvekben is a 48-as (Függetlenségi) Olvasókör járta, egészen a feloszlatásáig, 1949. március 3-ig.
Ekkor viszont országszerte minden régi civil szervezetet felszámoltak. A Rákosi-rezsim eszköze a megfélemlítés volt. Ezt tették Kiskunlacházán Becze András elnökkel és a kör vezetőségi tagjaival is, hogy kikényszerítsék a lemondásukat és a kör megszűnését. (1946-ban még sikerült a kört megmenteni a Nemzeti Paraszt Párttal történő névleges egyesüléssel.) Központi irányítással megszületik a Függetlenségi Népfront mozgalom. (Ennek későbbi utóda, a Hazafias Népfront fennmaradt a 80-as évek végéig, a rendszerváltásig.) Már az 1948-as centenáriumi ünnepséget is ennek alapján készítették elő Kiskunlacházán. (L. az előkészítő bizottság átirata az ,Archívumban")
Érdekességként hívom fel a figyelmet azokra az iratokra, amelyek szerint Becze András akkori elnök két felterjesztést is küldött a "Belügy Miniszter Úrnak". Egyet 1945. augusztus 6-án és egyet 1947. május 4-én. Az elsőhöz Alapszabályt nem mellékelt, szerintem nem is akart. így némi ködösítéssel fejthette ki, hogy mivel is foglalkozott a „Független Olvasókör". Válaszról nem tudok. Lehet, hogy nem is érkezett, mert az 1947. május 4-i felterjesztés az előző megismétlése volt, csak ez utóbbi mellékleteként már csatolta az Alapszabályt. Hogy a Független szó a Függetlenségi helyett szándékos taktikai „elírás"-e vagy sem, azt csak találgatni tudjuk. Ennek a Bódizs-hagyatékban megőrzött gépelt másolatnak köszönhetjük, hogy ismerjük az Olvasókör „alkotmányát", amely nélkül nem érthetnénk a jegyzőkönyvek számos utalását. Vissza