Előszó
Részlet a könyvből:
"Hogy miért írok?...
A boldog rossz idők ezer fejfájához, a boldog új idők milliónyi fejfát hoztak... És a fejfarengetegben mégis hiányzik egy fejfa...
A boldog rossz idők száz memoárjához, a boldog új idők ezer memoárt hoztak... És én a memoárrengeteghez mégis még egy memoárt írok...
Pillanatfelvételt. A történelmünknek arról a pillanatáról, amelyet szidtunk, amíg bennetartott és amelyet szidtunk, amíg bennetartott és amelyet ma sokan visszasírnak. Pillanatfelvételt a hiányzó fejfául azoknak, akik megvoltak akkor, de ma se tudjuk sokan, hogy nagyon hiányoznak... a gavalléroknak.
A fotográfmasinám nem nagy apparátus. Éppen hogy akkora kodak, amelyet egy kisasszonyszív befogadhat. A negatív és pozitív képe se nagy filmvászon. Éppen hogy akkorka portré, amelyet befogad egy kisasszony medaillonja... A lencse azonban éles, nem ideált, csak elevent mutat. És a tanulsága tiszta.
A szenvedésekben megőszült fejünknek azt mondja: van mindenféle okosság, van már stabilizált valuta, van üzletiesség, minden, amit mindig dícsértünk a világon. Ha mégis nem az újak, hanem a régi rossz idők voltak boldogok, talán azért van, mert okosság, valuta, üzletiesség mellől az, amit mindig szidtunk, a nobilis gavallérvonás hiányzik a világból..."
Vissza