Aki elkésett az igennel

Előszó

„Az Apenninek ama hosszú szakasza, amely Emilia tartományon vonul keresztül és Piacenzától Riminiig terjed, fokozatosan dombos, lankás vidékbe megy át. míg végül beleolvad a Pó síkságába."
„Valamikor tenger terült el itt, melynek visszamaradt iszapja bőségesen termő talaj, de a végtelenbe vesző lapály ma is az egykori tengerre emlékeztet."
„Közvetlenül a hegyek tövében vonul a Via Emilia. az ősrégi hadiút; szalagja fehéren válik ki a zöld mezőből s a római birodalom elmúlt nagyságát hirdeti. Határozott vonala mintha odaszólna a hegyeknek: - Követlek benneteket tisztes távolból, ahol a hegyvölgyek nem nehezítik meg a hadak vonulását."
„A hegyekből százával futnak a büszke út felé a hegyi patakok, a kis folyók; útjukat nyaranta sekély, kiszáradt meder jelzi, melynek kavicsmezői fokozatosan szélesednek, amint közelednek a tenger felé." »Úgy elterpeszkednek, miként a fáradt vándor, ha fáradságos hegyi út után sík mezőre ér és karját kitárva, lábát szétvetve, boldogan hever végig a puha pázsiton."
„A hegyipatakok, a kis folyók kiszáradnak, mire a síkra érnek s a római korból ittmaradt hatalmas ívű hidak pilléreit szinte sohasem öntözi folyóvíz. Májustól szeptemberig a kiszáradt pocsolyákban megrepedezik az agyag s még a békák is elvándorolnak innen."
„Odafönt azonban, a hegyek között, kristálytiszta, bőséges vizek fakadnak. Kibuggyannak, tovacsörgedeznek a nap derűs fényében, majd virgonc nekifutással, változatos fordulatokkal mulatnak." Vissza