Előszó
Miért íródott ez a könyv?
Még a békevilágban gondoltam először a megírására. Emlékszem, egyik nap fiatal ember jött hozzám és körülbelül a következőket mondotta: „Tisztelendő úr, én igazán...
Tovább
Előszó
Miért íródott ez a könyv?
Még a békevilágban gondoltam először a megírására. Emlékszem, egyik nap fiatal ember jött hozzám és körülbelül a következőket mondotta: „Tisztelendő úr, én igazán szeretnék vallásos lenni, de valahogy nem megy. Az imádság untat; a misének alig győzöm bevárni a végét; az áldozásnak boldogító hatásából, miről a szószéken annyit beszélnek, semmit sem érzek. Nem egyszer gondolom, talán kár is erőltetni a dolgot. Az ember tegye azt, amihez kedve van. Azt hiszem okosabb, ha templom helyett társaságba járok."
Erre én - persze több napon át tartó beszélgetésünk folyamán - elmondottam azt, amit ebben a könyvben leírtam. Röviden: 1. nem tőled függ, akarsz-e vallásos lenni vagy nem; helyesebben az embernek módjában van megtagadni Istentől a köteles szolgálatot, de akkor szerencsétlenné teszi magát már itt a földön és még inkább a síron túl; 2. hogy Istent milyen módon kell szolgálni, azt megmondotta és megmutatta Krisztus; 3. a vallási gyakorlatok csak annak unalmasak, aki rosszul végzi azokat; egyebekben 4. aki igazán keresztény életet akar élni, annak elsősorban élő hitre kell szert tenni, ami azután ösztönözni fogja, hogy tényleg kövesse Krisztust.
Úgy láttam akkor, hogy szavaim a fiút megnyugtatták s én örültem, hogy sikerült egy jószándékú embert a helyes útra térítenem. Viszont éreztem azt is, hogy fiatal ismerősömön kívül vannak mások is, akik talán nem mondják ki, de azért hasonlókép gondolkoznak. Él bennük az ösztönszerű vágy a Teremtő után, de nem tudnak Hozzá találni, hát a világ felé fordulnak és lelküknek sóvárgását szórakozásokkal próbálják kielégíteni, elcsitítani. Ekkor határoztam el először, hogy könyvet írok a vallásról - kalauzul mindazok számára, akik vágyódnak egy szebb élet után.
Vissza