Akár a szülők

Előszó

Arra kérem a kedves olvasót, hogy ha korábban megízlelte a karikatúraművészet sajátos zamatát, s ha több régebbi és modern karikatúra-albumban lelte már örömét, lapozzon tovább - nincs szüksége bevezetőre. De bizonyára akadnak, akik először vesznek kezükbe karikatúra-albumot. Ők fogadják el ezt a rövid tájékoztatót tőlem, aki Réber Lászlónak nemcsak kollégája, hanem - ennek ellenére - rajzainak igaz tisztelője vagyok.
Bár a karikatúrák fő megjelenési területe az újság, igazi otthonra mégis kötetben, albumban találhatnak. Úgy látszik, hogy az igazi karikaturista számára ez a legalkalmasabb megnyilvánulási forma. Itt kiléphet a heti- és napilapok szerkesztési köréből, és fantáziája szabadon túlrepülhet a napi aktualitások korlátain. Önálló szerzőként jelentkezhet, mint az író vagy a költő. Egy ilyen gyűjtemény módot ad arra, hogy a karikaturista számos egyéni jellegzetessége határozottabban mutatkozzék meg, mint egy-egy külön rajzban. Napvilágra kerül a rajzoló sajátos gondolkodásmódja, szelleme, vissza-visszatérő figurái, vesszőparipái, stílusának jellegzetes vonásai. Egyszerre csak összefüggés támad a rajzok között, és előttünk áll egy érdekes művész érdekes művészete.
Mit árul el ez a gyűjtemény Réber László talentumából? Mindenekelőtt azt, hogy a karikatúra-művészet új útját járta. A korábbi évtizedekben - nagyjából a 20. század közepéig - a karikatúrák alatt jobbára hosszú sorokban vonult fel a szöveg: magyarázatok, anekdoták, párbeszédek stb. A rajz szinte csak illusztrációja volt a szövegnek, poénnak. Bár a karikatúra összetett művészet, írás és rajz ölelkezéséből született, a modern karikatúra a rajzot helyezi előtérbe. Réber László rajzai alatt az olvasó általában alig talál szöveget. Itt-ott egy szó, egy cím, egy felirat; legtöbbször még ennyi sincs. Rajzaiból mégis egész gondolatsorok „olvashatók" ki. A szöveg hiányát vagy végletes szűkszavúságát a vonalak, formák, rajzi ötletek sokszólamúsága ellensúlyozza. Tulajdonképpen modern képírással állunk itt szemben. Vissza