Aischylos tragédiái

Előszó

A Kisfaludy-társaságtól jutalmazott Cresteia-fordításom először 1893-ban, a m. tud. Akadémia megbízásából készült teljes Aischylosom 1903-ban jelent meg. Ilyen hosszú idő elteltével természetes, hogy átültetésem nem maradhat meg régi alakjában, hanem a változó idővel a fejlődés törvénye szerint szintén változnia kell. Az átdolgozás munkáját magam róttam magamra abban a reményben, hogy a görög tragikus háromság 33 drámájának magyar tolmácsolás után azt az első, legnagyobb görög tragikust is méltóbb alakban tehetem le kultúránk oltárára, akivel a görög drámák sorát megnyitottam. Parancsoló volt reám nézve az a körülmény, hogy a csaknem félszázadra terjedő idő alatt Aischylos görög szövege sok helyt módosult, mivelhogy a német princeps philologorum, boldogult Wilamowitz-Moellendorff az addigiaknál megbízhatóbb görög szöveget s külön kötetben mélyen szántó Magyarázatokat ("Interpretationen") adott kezünkbe (1914). Senki sem hagyhatja ezeket figyelmen kívül, aki a tragikusok atyjával foglalkozik. Az ő Aischylos-kiadásának jelentőségére vall az is, hogy az angol Murray-nek 1937-ben kiadott Aischylosa, csekélyszámú és nem jelentős eltéréseit nem tekintve, csaknem mása a Wilamowitzénak. Maga bevallja, hogy nem sok újjal járult hozzá a szöveg megállapításához.
De nemcsak a görög szöveg változásait kellett figyelembe venne. Az elmúlt évtizedekben kiváló szakmunkák is jelentek meg, így pl. W. Schmid tübingai egyetemi tanár Görög Irodalomtörténete, Pohlenz-nek, valamint Petersen-nek a görög tragédiáról írt műve, amelyek mélyebb betekintést nyujtanak Aischylos költői műhelyébe és szinte egyedül álló lelki világába. Mindamellett sem Wilamowitz görög szövegét és magyarázatát, sem Pohlenz és mások megállapításait nem követtem bírálat nélkül. Igy pl. nem fogadhattam el a görög szövegnek azt a verssorát, amely szerint Atreus Thyestesnek nem két, hanem tizenkét fiát vágja le és tálaltatja fel atyjának, sem Schmidnek azt az állítását, hogy a Leláncolt Prometheus nem Aischylos műve. Ez azonban nem kisebbíti irántok való elismerésemet.
Minthogy a magyar könyvpiacon már vagy két évtizede hiányzik egy magyar Aischylos, hálát adok a Gondviselésnek, hogy a tragédia megteremtőjét és örök időre szóló héroszát az eddiginél is megfelelőbb tolmácsolásban juttathattam még el azoknak kezébe, akik tudják, hogy a multnak megbecsülése és kultusza egyik főfeltétele a haladásnak.

Budapest, 1940. okt. 2. - Csengery János Vissza