Előszó
Részlet a könyvből:
Kicsike Aino, szőke tündöklésed
Úgy hullt belém a mai reggelen:
Mint valamikor, sorsom egy nehéz
Hágóján, - és oly fázón egyedül, -
Hegynek lihegve őszben és viharban...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Kicsike Aino, szőke tündöklésed
Úgy hullt belém a mai reggelen:
Mint valamikor, sorsom egy nehéz
Hágóján, - és oly fázón egyedül, -
Hegynek lihegve őszben és viharban
Törtem előre vert kertek között:
A Pusztulás bomlott leányai,
Szél-vámpírok és zápos-Salomék
Őrült táncukba téptek s körmeik
Sajgó lélekké vágták testemet
S vad suhanásuk örvénylő szele
Kioltotta az élet lángjait
Testem-lelkem mélyebb tűzhelyein:
Már kívántam az elpihentető
Látástalan üres nagy éjszakát:
A végtelen, örök, alaktalan
Semmit: mely nem én, és nem akarat,
Nem szín, nem forma, nem hang s más dühe
Az Élet-hóhér torturáinak:
Csak semmi, semmi, végtelen, örök...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal