Ahol a vadak várnak

Előszó

Részlet a könyvből:

"Max átkergette felhőfehér kutyáját az emeleti folyosón, utánacsörtetett a lépcső fadeszkáin, majd versenyt lihegve együtt landoltak a tágas, hűvös előszobában. Gyakran játszottak így, fel-alá rohangáltak a házban, és birkóztak, jóllehet Max anyja és nővére, a ház másik két lakója, csöppet sem volt oda ezért a lármás, szilaj hancúrozásért. Max apja a városban lakott, minden szerdán és vasárnap telefonált, kivéve, amikor nem.
Max vetődéssel próbálkozott, de elhibázta Csutkát, viszont úgy nekivágódott a bejárati ajtónak, hogy leverte a kilincsgombra akasztott vesszőkosárkát. Max hülyeségnek tartotta a kosárkát, de az anyja ragaszkodott hozzá, hátha szerencsét hoz. Az volt benne a legjobb, hogy könnyen le lehetett verni, és amikor már a földön volt, rá lehetett lépni, ami gyakran megesett. Max tehát leverte. Csutka pedig belelépett, és csüggesztő - vesszőfonatszakadáshoz méltó - reccsenés kíséretében átdugta a mancsát a kosárka fenekén. A fiú egy pillanatra megijedt, de ijedsége azonnal elmúlt, amint meglátta Csutkát, aki kosárba ragadt lábbal próbált közlekedni a házban. Max gurult a nevetéstől. Nincs az az értelmes lény, aki ne látná azonnal, mi olyan vicces ebben.
- Egész nap be leszel zsongva? - kérdezte Claire, hirtelen az öccse fölé magasodva. - Alig tíz perce vagy itthon.
Claire, Max nővére, tizennégy, majdnem tizenöt éves volt, így Max már nem bírta érdekelni, legalábbis nem következetesen. Nemrég lett elsős gimnazista, és a korábban szívesen játszott játékok - például a Max számára továbbra is kedves Kint a bárány, bent a farkas - már nem vonzották. Hangnemet váltott, örökké bosszankodott, elégedetlen volt mindennel, amit az öccse csinált, és majdnem mindennel ezen a világon. Max elengedte a füle mellett Claire kérdését; csak rontott volna a helyzeten, ha válaszol. Ha "nem"-mel felel, elismeri, hogy az imént valóban be volt zsongva, ha pedig "igen"-nel, akkor nemcsak a bezsongottságot ismeri el, hanem kinyilvánítja, hogy továbbra is bezsongva kíván maradni." Vissza

Fülszöveg

A nyolcéves Max izgő-mozgó, nyughatatlan gyerek. Úgy érzi, senki sem törődik vele, ezért egyre meredekebb csínyekkel hívja fel magára a figyelmet. Egyik este, büntetésből, vacsora nélkül a szobájába küldik. Max elkeseredésében magára ölti hófehér farkasjelmezét, és kirohan az éjszakába.
A közeli tó partján elköt egy csónakot, amellyel egy különös szigetre jut, ahol gigászi méretű állatok élnek. Maxot a királyukká választják, és közösen elhatározzák: olyan világot építenek, ahol minden úgy történik, ahogyan ők akarják. De még maguk sem sejtik, hogy ez milyen borzalmakhoz vezet...
Dave Eggers különös világú fantasy regénye Spike Jonze (A John Malkovich menet) azonos című filmjében elevenedik meg.
Dave Eggers (1970) író, forgatókönyvíró, a San Franciscoi McSweeney's irodalmi folyóirat és könyvkiadói társulás szerkesztője, valamint a hat nagyvárosban működő 826 Valencia nonprofit oktatási központ alapítója. 2004-ben Voice of Witness (A tanú hangja) címmel könyvsorozatot indított, amelynek célkitűzése, hogy túlélők szóbeli beszámolói alapján fényt derítsen a világban zajló emberjogi válságokra.
Magyarul már olvasható Az elveszett fiú (2008) című könyve. Vissza