Ahogy én láttam a XX. századot

Fülszöveg

Mindenkinek megvan a maga huszadik százada. Ki hogyan élte meg. Nyertesen, vagy vesztesen. Boldogan, vagy boldogtalanul. Gazdagon, vagy szegényen. Zsidóként, olaszként, románként, németként, lengyelként, vagy magyarként - ez főleg Európában volt fontos. A lényeg az, hogy megélte, túlélte. Az előbbiekből következően, mindenki másként, és másképpen élte meg. Mindenki másként, és másképpen emlékezik a régi időkre. Gyakran gyarló emberi tulajdonság (mindannyiunkkal történik ilyesmi), hogy hajlamosak vagyunk a múlt szépítésére, enyhítésére, hisz az emberi pszihé egyik tulajdonsága a szelektív emlékeztetés. A nyomasztó, fájó történéseket a tudatunk alá söpri, hogy ne legyünk tele mindig fájdalommal és sanyarúsággal. Rövidre szabott életünket élvezni is illik. Különben is, ha benne élünk a nyomasztó rosszban, másképpen látjuk és érezzük az eseményeket, mint húsz, ötven év múltán, midőn az emberi bölcsesség már képes felülről, az átélő érzelem felülbírálatával megítélni a régen átélt eseményeket. A történészek is csak évtizedekkel később, sok-sok összetartozó többszempontú mozaik összerakásával érhetik el a ma már történelminek nevezhető objektív igazságot. Török úr túl a nyolcvanon éli sorsát Ausztráliában. Mint átélő, mint jogász, mint Európától messze élő emlékezik országunk sorsára, történelminek mondott viharaira, az élmény emberi tulajdonságaival. Ez a könyv a Ő huszadik századát meséli el. Lehet, hogy felfedezi benne Ön is a saját huszadik századát? Vissza