Ahh... semmi

Fülszöveg

Baráti ajánlás
Borbély Tomival először egy TV műsor nyilvános felvételén találkoztam. Akkor hozzám jött, írnék-e valamit az egyik verseskötetembe ajánlás gyanánt? Beszélgetünk pár percig. Telefon, e-mail-csere, a szokásosak. Pár nap múlva fölhívott, jó lenne találkozni - mondta. Összejött. Jó bor és sok kávé mellett folyt órákig a beszélgetésünk zenéről, irodalomról, egy akkor még élő háborúellenes dokumentumfilm tervéről. Diskuráltunk még latin-Amerikáról, a nagy Őröl, Che Guevaráról, és arról, hogy micsoda förtelem ez a világ, amelyben élünk. Imponált. Bevallom.
Tomi 18 évvel később született nálam. 1978-ban. Mai pesti gyerek. A „pro-íval" és „kontráival" együtt. Zenél. Akkor csak ezt tudtam. Majd meglepett. „Elolvasnád a verseimet?" - kérdezte
Azóta eltelt egy pár év. Jártunk együtt Horvátországban, a nekem oly kedves egyetlen Szentlászlón. Majd elment Boszniába filmet forgatni. A szenvedésről. Más, és jobb ember jött onnan vissza.
Nem feltétlenül egyezik az ízlésünk.... Tovább

Fülszöveg

Baráti ajánlás
Borbély Tomival először egy TV műsor nyilvános felvételén találkoztam. Akkor hozzám jött, írnék-e valamit az egyik verseskötetembe ajánlás gyanánt? Beszélgetünk pár percig. Telefon, e-mail-csere, a szokásosak. Pár nap múlva fölhívott, jó lenne találkozni - mondta. Összejött. Jó bor és sok kávé mellett folyt órákig a beszélgetésünk zenéről, irodalomról, egy akkor még élő háborúellenes dokumentumfilm tervéről. Diskuráltunk még latin-Amerikáról, a nagy Őröl, Che Guevaráról, és arról, hogy micsoda förtelem ez a világ, amelyben élünk. Imponált. Bevallom.
Tomi 18 évvel később született nálam. 1978-ban. Mai pesti gyerek. A „pro-íval" és „kontráival" együtt. Zenél. Akkor csak ezt tudtam. Majd meglepett. „Elolvasnád a verseimet?" - kérdezte
Azóta eltelt egy pár év. Jártunk együtt Horvátországban, a nekem oly kedves egyetlen Szentlászlón. Majd elment Boszniába filmet forgatni. A szenvedésről. Más, és jobb ember jött onnan vissza.
Nem feltétlenül egyezik az ízlésünk. Nőkben például. Más félét szeretünk. Hála az égnek.
Más nyelven beszél, másképpen gondolkodik is rajta, mint
én. De neki is fáj. Ugyanaz, ami sokunknak.
Végül lett ez a könyv. Segédkeztem a szerkesztésében.
Örömmel.
„írnál hozza valamit?" - kérdezte. Hát, íme.
Ajánlom Tamás öcsém első zsengéit. Kemény, mondhatnánk néha durva a szöveg. Zabolátlan. Nem is lehetne más. Az ő világa. Ahova mi, „öregek", legfeljebb kirándulni járunk be. Telis-tele szorongással. Ez már az „új világ".
Sikoly, elkeseredettség, és fájdalom. Ilyen. Most lépett Ő ama bizonyos útra. Isten vigyázza lépteit.
Rózsa-Flores Eduardo Vissza