Ágyúk és virágok

Fülszöveg

ELMENNI KÖNNYŰ, VISSZAJÖNNI NEHÉZ
Cziffra György zongoraművész és fia, ifjabb Cziffra György karmester közösen érdekes művet szerettek volna létrehozni. Feldolgozni egy alkotásban Európa népeinek himnuszait. Valószínűleg műfaji értelemben nehezen körülírható műalkotás született volna, ha elkészül. De apa és fia úgy gondolták, ráérnek még ezzel. A Sors azonban - ahogy ez lenni szokott - közbeszólt. A fiú meghalt, a mű soha nem készült el. Pedig az ötlet kiváló. És feltehetőleg csak ők tudták volna megalkotni. Távol a szülőhazától. Közel a mindennapi himnuszukhoz.
Cziffra György nem akarta elhagyni Magyarországot. Felesége, az egyiptomi származású nő azonban génjeiben, vérében világpolgár. Ügy gondolta, ott kell élni, ahol a férjét elismerik. Ahol lehetőségeket kap. Mert azt világosan látta, Magyarország nem az a hely Először nem is sikerült elmenekülni. Az ötvenes évek legelején megpróbálták, elkapták őket. A zeneművész kőbányában dolgozott, három évet kapott. A zongorabillentyűkhöz szokott kéz hordta a követ. Feleségét két évre ítélték. Női börtönben volt, ő maga nyilatkozta: csak úgy bírta ki, hogy rendszeresen hangosan énekelt a cellájában. Sötétzárkába került. Akkor is énekelt. Nem halt bele, nem bolondul meg, kibírta. Kisfiúk szintén kapott nyolc hónapot, valószínűleg azért, mert akkor nyolc éves volt. A Rákosi rendszer elítélte a gyereket is. Hasonszőrű társai között kellett letölteni az időt, olyan társak között, akiknek szülei szintén börtönben ültek, politikai foglyok voltak. És gyermekeik számára létezett a gyermekbörtön. Ahonnan a nagymama mentette meg orvosi igazolás segítségével.
És hiába kapta meg szabadulása után, 1956-ban Cziffra György a Liszt Ferenc díjat, és hiába lett a forradalom egyik szimbóluma az ő október 22-i zongorahangversenye (Bartók), mégis mennie kellett. Vissza