Agria XXIX-XXX.

Előszó

Részlet:
"A PALÓC MONOGRÁFIA BEMUTATÁSA ELÉ
Nemcsak a magyar néprajztudománynak, hanem az egész kulturális és tudományos életünknek, de főleg a Palócföld múltjukat és hagyományaikat vállaló lakosainak nagy eseményt és nagy örömöt jelent a „Palócok" négy kötetének a megjelenése. Már maga az a tény, hogy egy 2760 oldalas, rengeteg illusztrációval ellátott, könyvsorozat napvilágot láthatott önmagában is nagy eredmény, de gazdag tartalma és jelentős új eredményei értékét még jobban növelik.
Ezt a négy kötetet joggal állíthatjuk a magyar néprajz olyan eredményei sorába, mint a Magyar Néprajzi Lexikon, a nagyobb részben már kézbe vehető Magyar Néprajzi Atlasz és a készülő Magyar Néprajz nyolc kötete. A magyarság két nagy csoportja: a palóc és a székely meghaladja a félmilliós lélekszámot és más jellegzetes etnikai csoportunk e kettő nagyságát nem közelíti meg. Már csak a számuk is indokolja, hogy legalább két évszázada foglalkozott velük az irodalom és a tudomány egyaránt. Elég, ha ezzel kapcsolatban Mikszáth Kálmánra „a nagy palócira utalok, aki büszkén viselte ezt a jelzőt vagy Szeder Fábiánt említem, aki 1819-ben A palóczok című és a Tudományos Gyűjteményben megjelent tanulmányával a legelső előfutáraként ismert a most megtárgyalandó hatalmas monográfiának. A múlt század közepén a pétervári gróf Keglevich birtokos család fejét „palóc királyinak mondták. Bár a palóc elnevezés évszázadokon keresztül gúnyolódásnak számított, de egyre inkább olyanná vált, melyre büszkék az e tájon lakók.
Az előttünk lévő kötetekből pedig az derül ki, hogy erre minden okuk megvan. Az északi magyar nyelvhatáron több száz kilométer hosszan végigtelepült palócok eredetét és középkori történetét még ma sem sikerült minden kétséget kizáróan tisztázni. A palovec-palóc-kapcsolat megoldása még nem tekinthető véglegesnek, de több oldalról megvilágítva a kérdést a megoldás már nem látszik olyan távolinak, mint korábban. Vissza