Agrárpolitikai fordulatok - agrártársadalmi változások

Előszó

A két szerző tudományos munkásságának homlokterében egyaránt az Alföld, pontosabban Csongrád, Csanárd, Békés és Szolnok megye, valamint a Kiskunság agrárviszonyainak tanulmányozása áll. Ide köti őket életük meghatározó ifjúkori élményeinek egész sora. Hiszen az agrármérnök Romány Pál, az MTA doktora Szajolban, a történész Tamasi Mihály, kandidátus Királyhegyesen született. Ezen a tájon végezték alsó- és középfokú tanulmányaikat, miközben észlelhették a két világháború közötti, majd az 1944 utáni agrártermelés jellegét, s ezzel összefüggésben a szóban forgó megyék, benne az agrártársadalom sajátos települési formáit, társadalmának tagozódását, élet- és munkakörülményeit. Eközben olvasmányaik során tanulmányozhatták az ország állapotán túlmutató európai és világméretű történelmi, gazdasági folyamatokat is. Eszmélésüket, tájékozódásukat, szemléletüket nagymértékben befolyásolta az 1930-as, 40-es évek falukutatói vonulatának, népi irodalmának a szellemisége. Így alakult ki egész életükre kiható szoros kötődésük, érdeklődésük és elkötelezettségük a régió mélyebb kutatása, agráréletének feldolgozása iránt.
A XX. század második felében természetesen sok más eszmei-politikai irányzat is hatott rájuk, a meghatározó azonbn mindvégig az eleve megszerzett tapasztalat és olvasmányanyag maradt. S ezeket az oly nagyméretű, az itt élő emberek sorsának alakulását is meghatározó események sem változtatták meg, alig befolyásolhatták, mint a földosztás, a termelőszövetkezeti mozgalom hullámverései, illetve az 1989-90-es rendszerváltás s ebben a privatizáció, a kárpótlás tekervényes, ám máig elhúzódó folyamata.
A földosztást s ezáltal a feudális eredetű és jellegű nagybirtokrendszer felszámolását, miként az akkor működő valamennyi párt, ők is elodázhatatlannak tartották. Szenvedélyesen keresték ugyanakkor az új viszonyok közötti agrártermelés hatékonyabb lehetőségeit, és a földhöz jutottak érdemi támogatását, vetőmaggal, gépekkel, a beszerzési és értékesítései lehetőségek minőségi javításával. Ennek lehetőségei azonban 1948-49-ben az egypártrendszer létrehozásával hamarosan megszűntek. Hiszen Rákosiék elhatározták a szovjet kolhozrendszer bevezetését Magyarországon is. Ezen azonban réseket ütött az 1953 évi kormányváltás, pontosabban Nagy Imre miniszterelnök programja, amely megállította az erőszakos kolhozosítást s a magyar viszonyokhoz alkalmazkodó jobb megoldási módokat keresett.
E könyv szerzői nyomban Nagy Imre programja mellé szegődtek s lényeges vonásait a későbbi megváltozott körülmények, az 1956-os forradalom leverése után is őrizték. Ennek jegyében keresték a szövetkezés egyéb lehetőségeit, a termelésben az egyéni érdekeltség biztosítását, jórészt a háztáji és kisegítő gazdaságok életrehívásában és megerősítésében, továbbá a mezőgazdasági feldolgozó ipar kialakításában. Romány Pál mindezt mezőgazdasági miniszterként is kezdeményezte és segítette. A tanyákra, a tanyai emberekre is sikerült a figyelmet ráirányítania. Ennek az új magyar agrármodellnek Erdei Ferenc és Fehér Lajos voltak a megalapozói. Felfigyeltek rá és elismeréssel írtak, szóltak róla az emigrációba kényszerült magyar agrárszakemberek, több nyugati politikus, államférfi is. A háztáji gazdaságok felvirágozását azonban az oly kártékony belső és külső ellenerők - elsősorban a szovjet és több más, ún. "szocialista" ország korifeusai - visszafogtak, sőt megállítottak.
A két szerző a rendszerváltás után is azok közé tartozott, akik jól ismerve a magyarországi agráriumot, elvetették az újabb és gombamódra szaporodó dogmákat és a józan mérlegelés, a termelés, valamint a mezőgazdaságban dolgozók érdekeinek felmutatása vált tudományos munkásságuk vezérfonalává. Ezzel összhangban Romány Pál az agrárgazdaság, benne elsősorban a korszerű termelés felvételeivel és a foglalkoztatottság helyzetével, lehetőségeivel, s az Európai Unióhoz való viszonyával, a csatlakozás követelményeivel és következményeivel foglalkozik, ami ma a magyar nemzetgazdaság egyik, ha nem a legfontosabb kulcskérdése. Míg ehhez kapcsolódóan Tamasi Mihály írásaiban a szövetkezés formáit, működését és további fejlődésének lehetőségeit vizsgálja a táj konkrét viszonyai között. Mindketten vállaltak még egyetemi oktatást is.
A könyv tanulmányai a vázolt folyamatokat, voltaképpen tehát a XX. század második felének sodró és rendkívül változatos agrárviszonyait mutatják be. Több írást először publikálnak. Külön erénye a munkának, hogy a globális, átfogó elemzéseket konkrét esettanulmányok és visszaemlékezések, interjúk egészítik ki. Az egész és a rész együttes vizsgálata hitelesíti a szerzők mondanivalóját. Vissza