Ágoston úrfi

Előszó

Részlet a könyvből: Rátz Demeter intéző megállította a lovát az Ecsedi úton, pár pillanatig a távolba kémlelt. Nem látott semmit, úgyhogy egy ösztökélő cuppantással, a kantárszár megeresztésével ismét nekiindult. Könnyű, kímélő ügetéssel haladt keleti irányba, amerre a poros földút vezetett, mialatt szeme a távolt kutatta. Kissé csípős, de száraz kora tavaszi idő, a bodza, a vadszilva, a fűz alig bontott még rügyet, a nap rézsút veti sugarait a tájra, a lovas nem fázik, rogyasztott üveg, kurta meleg bélésű dolmány védi, nadrágja fekete vigony, lábán bagariacsizma. Az állat jóvérű kanca, a főispán méneséből való fényes szőrű büszke járású, gyöngyen rakosgatja lábait. A lovas méltóságos károlyi Ferencnek kedves embere, Rátz Demeter, akiben vakon megbízik a gróf, hiszen soha nem lopott, nem csalt el javaiból egy fikarcnyit sem, hűsége elvitathatatlan tanácsaira is mindig számíthat. Az intéző kissé izgatott, okkal, hiszen közös ügyük áll vagy bukik azon, mi történik a következő órákban: feltűnnek-e a ruszinok, ahogyan azt a munkácsi görögkeleti püspök ígérte? Tegnap hírmondó érkezett, aki határozottan állította, hogy már úton vannak a telepesek, Csaholy előtt éjszakáznak, mára itt kell lenniük. Azonban az ember soha nem lehet nyugodt a dolgában. A félsz mindig ott motoszkál benne, számtalan kudarc inti óvatosságra az okost. Tegnapelőtt mindent megtárgyalt a gróffal, nagyjából kijelölték a területet is, amely kiosztásra kerül, de részleteiben az intéző szabadkezet kapott, ennyi respektusa csak-csak van neki ura előtt. Vissza