Szeretem a szimmetriákat | 9 |
Színház | |
Nyers porktré | |
Ágoston örökre ember | |
Az epizódok védelmében | 10 |
Morál-rögeszme, opus-doricumok | |
A valóság-pikkelyek végtelen teljessége | |
Az árnyalat trumfusa: a színésznő portréja | |
Ágoston: élveboncolt realitás | |
Ágoston mint testvér, mint "pendant" | 13 |
A szív és az agy jogán állok Ágoston mellé | |
A tan faktuma: emberi testrész, lerajzolható | 15 |
Görög istenek: örök formák, örök emberi keretek | |
Kérdések: végtelen precízió élménye | |
Dekadens római birodalom és chiliaszta eretnekségek eldorádó-álmai | |
Róma-nemlétezés, - chiliaszta Varázskert-nemlétezés | |
Ágoston a színházban született | 18 |
Karthágó | |
Dido és Aeneas | |
Donatista freskó: egy színésznő rituális öngyilkossága | |
Gyűlöllek: sémává pózolt örök-halál, én-halálom | |
Niké, Betta: Afroditék hívása - én ültem halottként, álmok tetováltja | |
Az eretnekség reflexszerű szabályossága: metafora és igazság örök zagyváltsága | |
Egy afrikai, barokk költő ütközik egy mítosztalan globe-trotter behavioristával | |
Rongyos zsinat | 32 |
Niké prédikálja az emlékek impotenciáját | 33 |
Egy lepréselt ibolyacsokor | |
Emlékszem boldogító fogására ujjaimban | |
A meghatódottság fénysebesség-foka | |
Marvel lepréselt ciklámenjei | |
Niké: a mulandóság egyházdoktora | |
Az operaház nagy csarnokai | 36 |
Az operaház katakombái | |
Kilo lantja | |
A történelem örök bestia-pincéi | |
Aeneas emigrációja: komikus honalapítás | 38 |
Dido-húg: poétikus kis kerítőasszony | |
Milyen jó a színeket szeretni | |
Tarka vignetta - Gioconda impresszionista összehasonlítása | |
Létezés és gondolkozás: van két ilyen külön dolog? | 40 |
Ún. "örök kérdések" - ilyesmiket többé nem kérdezhetünk, így leegyszerűsödnek a dolgok | |
Üdvözülés az igazságban? - ma az élet céltalan, nihilista funkció | |
Diadal vagy bukás? | |
Értelmi siker vagyí elhülyülés? | |
Ágostonnal kapcsolatos fogalmak milyen spontán visszhangokat váltanak ki belőlem? | |
Filozofálok vagy feudalizálok? | |
A belső szellemi plasztika illúziója | |
Az európai szellembe került naiv és túlzó racionalizmus: Európa agóniájának kezdete | |
Monstruózus erőszak: racionalisztikussá tenni a szeretetet és érzelgővé a filozófiát | |
Bölcseleti rendszer és ettől idegen erkölcsi rendszer keveredése | |
Si amamus, videmus | |
Vándorlás az ifjúkori intellektuális világképtől az érettkori érzelmi világkép felé - ez Ágoston útja is | 45 |
A nyelv! = nagyszerű költemény ez a két szó: apostatica superbia | |
Honnan a tisztelethiányom a nagy vívódásokkal szemben? | |
A "rossz" problémája | 46 |
Örök ellentmondás | 49 |
Az ember veszítse el egyéniségét? | |
Azért teremtett Isten embert, hogy az ne-ember legyen? | |
Isten végtelen szeretete abban áll, hogy minket egy gyönyörű világból visszaszívjon magába? | |
Az emberi egyéniség kvázi kompromittáló közjáték legyen? | |
Filozofáló részem - természetes gondolkodó részem | |
Annyi kétely-rutin ellenére tudok szakadatlan ima-életet élni! | |
Kozmikus szeretetvonzás Istenhez | |
Ádám teste a mi testünk? | |
Ágostonnál az ember: massa damnabilis | 53 |
A Semmi-arckép ismét rajzolódik | |
Belemerülök a "világ vizébe", ugyanakkor világon kívül levő vagyok | 53 |
Egy luxuózus autókirándulás nem aljasít le a materializmusba | |
Természet és természetfölötti: egyetlen közös élmény! | 54 |
Hármas szcéna: Róma, keresztények, nyugati gótok | 55 |
Ha én akkor élek, kihez csatlakozom? | |
A kereszténység vagy hiperlogikus, vagy hiper-irracionális | 57 |
"Emberi természet" Ágostonnál | 58 |
A szavakban ott settenkedik az egész művészet, mítosz, természettudomány | 58 |
Keresztény tragédia: vergődés régi mitikus anyag és modern filozófia-mámor között | 59 |
Ágoston kérdése: "Juno segít-e jobban vagy Krisztus?" pillanatnyi apologetikai kényszer? | 59 |
Aszkézis mellett a feltámadás-dogma... | 60 |
A filozófia elégtelen | 60 |
Amikor a lélek valóban fenséges | 61 |
Kompromisszum mellett és ellen | 61 |
Kételyeim ellenére: magától értetődő imáim | 61 |
A gondolat mint szerv | |
Kétely-sík, ima-sík nem zavarják egymást | |
A virágok, ahogy Ágoston hidegen beszél róluk | 63 |
Romantikus érzelgés bennem a szegény kis virágok iránt | |
Egy nagy terjedelmű mű olvasása | 63 |
Mimikri | |
Kompozíció | |
Ó de megalázva... a hiúság csalódottsága... hit nélkül test nincs... az öröm madara: születése és halála | |
A hit döntő charme-ja Nincs más ideál | 69 |
Egy világképet rajzolni | |
Egyéniségkép = napló | |
Mindkét vonás Ágostonban is megvan | |
Én láttam Bettát örülni... | 72 |
Az egész történelem részegsége, és az én fekete húrjaim örök zsibbadása | |
Őrjöngően szívós akarat vagyok, - mégis: kétségbeesésem | |
Csak annak van joga a halálra, aki kezében tartotta az örömet | |
A legkisebb sikertelenség a megsemmisülés határaira taszít! | |
Az ész nagyon vékony réteg | |
A "...Civitas"-ban: Róma történetének halmozott borzalmai | |
Szenvedésem Betta előtt, - szenvedésem a történelem ilyen veszett nihil-krátereivel | |
És mégis úgy akarta Isten, hogy a végén hála legyen és boldogság legyen | 77 |
Formaszeretet | |
Minden együttlét Bettával: szigorú kép és dráma | |
Barokk: vallás és élet | |
Az irodalom nekem: távoli parkocska... | |
Annyi sors-vandálkodás után annyi sors-harmónia | |
Mi volt ez az év, ez a civitas temporis et futilitatis? | 79 |
Betta, Biblia-olvasás, a történelem véres közelsége, mind állásfoglalást kíván | |
A művészet egész probléma-tragikuma és intellektuális vonatkozása csak a barokkban lesz felnyitott sírként evidens | |
Betta a különc | |
Ha Betta megveti a barokkot, ne felejtse el, hogy ő is barokk valami! | |
A legszelídebb háziállatok is megvadulnak Rómában | 81 |
Képek: megvadult szamarakról, szenátusba özönlő lovakról | |
A Lex Voconia kitiltotta a lányokat az örökségből | 83 |
Ehhez: újabb képek | |
Saguntum pusztulása | 85 |
A Semmi erkölcstana, a pusztítás stílusa | |
Hérosz-e Hannibál vagy szélhámos? | |
Hogyan fessem meg arcképét? | |
28 éves isteni papagáj | |
Folyton a történelemről... | |
Hannibált nem akarom! | |
Miért lehetséges, hogy a világban egy ilyen Kráter-Negatívum vezető szerepet játszon? | |
Dilemmáim: ha Saguntumban élek, akkor... | |
A saját halálomat akarom, nem egy idegen álarcét | |
Atlantisz: nagy redukció | |
Saguntum: a spanyol vár | |
Az istenek leszálltak talapzatukról | |
Betta puritán elve | |
Szofizma | 91 |
Kifelé puritán lényegesség | |
Csak kifelé kedves, jóságos belső üresség | |
Van-e az a "lélek mélye"...? | 91 |
Isten: kétségbeesett nihilizmusok nomen-álarca | 92 |
Ember: humanista elmélet maradéka | |
Szerelemben, morálban: a lényeg az apróságokban rejlik | 93 |
Ágoston mítosz-kritikája: naiv és fenséges, relativizmus-mentes világ | 93 |
Ágoston Isten-képe: egyetlen végtelenség-"típus" | |
A rómaiak isten-képe: káosz "Mítosz = dekadencia" | |
Róma nemcsak Róma, hanem örök történelem | |
A római mítosz nemcsak római mítosz, hanem maga a Természet és szellem összes változatai, mínusz kereszténység | |
Ágoston mélyreszántó kritikája Róma belső halálra-ítéltsége ellen | |
De: Ágoston dogmái nincsenek-e kitéve a spengleri hervadásnak? | |
A kérdés felesleges: Ágoston nagystílűsége | |
"Kis-istenek" elvont nevei | 96 |
Különbség Ágoston teológiája és Nietzsche kétségbeesett extatizmusa között | |
Külön istenek a különböző tenger-rétegekhez | |
Ágoston logikai csökönyössége: víz = víz | |
Az anyag örök problémája: vak mechanizmus-e vagy teli van metafizikával? | |
Jupiter mint "animus mundi"? | 99 |
Egy és örök cél: a boldogság | 99 |
Ágoston csak kettőt akar: erényt és boldogságot | 101 |
A sokistenhit lehet természet-kifejezés, csak az Egy-Isten lehet metafizikum! | 102 |
A lényeg egy vallásos római egyén belső érzése | |
Florus Tatius polémikus irata Szent Ágostonhoz | 103 |
A szerelmes és féltékeny Florus Tatius | |
Mindig és folyton csak a boldogság és semmi más | 106 |
Az V. könyv első 10 fejezete az isteni előre-tudásról | |
Az V. könyv 11. fejezete: barokk óda a teremtésről | |
Felicitas: bacchikum (boldogság: önmámorultság) | |
Egy forrása van Istennek, embernek, vegetációnak: boldogság | |
Ágoston nagy, mert az átlagember nem-konfúzus ezerfélesége hemzseg benne | |
Az ember boldogságra-őrjítettsége, és ezen őrület gyökeresnek látszó kielégíthetetlensége | |
Célom: az élet végtelenül kevés-elmeűségét hangsúlyozni | 111 |
Betta: ilyen egyszerűség-fúria | |
Minden véglet csak aszkétikum lehet | |
Rubens: az érosz egyik véglete, a közáépkori önmegtartóztatás a másik véglet | |
Kezdetben vala Metis, Zeus első felesége | 113 |
Ész, logika, állatiasság | |
Zeusz felfalta | |
A mítosz: halandzsa hittanná oktrojálva, költészetté szelídítve | |
Eckart Peterich könyve: Die Theologie der Hellenen Ágoston isten-flakonok elleni harcos könyve után: egy kvázi-tankönyv | 115 |
Peterich: szemtelen kamasz-Dávid | |
Szerinte a görögök is elvont istenségekben hittek | |
Drága görög mítosz: hol kénköves antikrisztus minden alakja, hol hiperkrisztusokká egzaltálódnak | |
Skolasztikává vált nimfa-babonaság | |
Az istenek végtelen száma sorban felszívódik Krisztusban, de Médea boszorkányhaja egyszerre csak Jézus töviskoronája lesz | |
Theofóriás név: istenhordozó emberi szó | |
A görög istennevek: mintha optimális szellemi alkotások lennének | |
Betta összekuszálódott haja a párnán - ez a tiszavirág-konstelláció: örök isteni | |
Minden pillanatból isten születik | |