Dávid

Előszó

Mivel az olvasónak könnyen támadhat olyan gondolata, hogy az itt következő történetek lehetetlen, kitalált események, ezért hangsúlyozni szeretném, hogy az elbeszélés valóságos tapasztalatokat tartalmaz. A szerző maga is sok hasonló esetet ismer olyanokkal kapcsolatban, akik hitükért mindet elvesztettek, amit az életben drágának, értékesnek tartottak. Valaki ezek közül a zsidó testvérek közül ma is vezető állást tölt be az egyik jól ismert missziónál. Jézus Krisztusban való hitéért és bizonyságtételéért elűzték otthonából, s anyját 25 éven át nem láthatta. Egy helyes zsidó leányt apja azzal fenyegetett, hogy öngyilkos lesz, ha leánya kitart hite mellett; anyja pedig azt vetette szüntelen a szemére, hogy szülő-gyilkosnak tekintheti majd magát, s mint ilyen, megbocsáthatatlan bűnt követ el. Sok áttért zsidót arra kényszerítettek, hogy részt vegyen tulajdon temetési szertartásán, és nem kevés azoknak a száma, akiknek még gonoszabb és szégyenletesebb bánásmód jutott osztályrészül.
A könyv címe fedőnév, de a valósághoz hűen mutatja be Krisztus egy vallástevőjének buzgó, szenvedésteli útját; így a történet eleven és időszerű. Mindenekelőtt fel akarja hívni a keresztyének figyelmét arra, hogy milyen szenvedésben, nehézségben van része a Krisztus evangéliumához forduló zsidónak. De nyilvánvalóvá teszi azt is, milyen óriási problémákkal küzd egy misszió, ha Krisztus parancsát komolyan veszi, és nem fél attól, hogy az evangéliumot zsidó barátaihoz is eljuttassa. Végül is Krisztus missziói parancsa így hangzik: "Menjetek el széles e világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Mk 16,15).
Szívből kérem Istent, használja fel Dávid történetét neve megdicsőítésére és a hívők felébresztésére, hogy új látással és új érdeklődéssel forduljanak zsidó felebarátaik felé. Szent kötelesség ez Izrael, a választott nép iránt, melyből származik test szerint Krisztus, Aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. (Róm 9,5) Vissza