Fülszöveg
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (Bagdadi, 1893. július 19. – Moszkva, 1930. április 14.) szovjet-orosz költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik szülőatyja.
Majakovszkij Grúziában szolgáló orosz erdész fia volt. A szülői házban tanulta meg a betűvetést, s a kutaiszi gimnáziumban kezdte meg iskolai tanulmányait. Apja korán elhunyt, s az özvegy anya gyermekeivel Moszkvába költözött. A költő itt folytatta az iskolát.
Már az 1905-ös forradalom alatt a tüntetők soraiban menetelt.
15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség többször letartóztatta, az 1909. év második felét a Butirka börtön magánzárkájában tölti, ahol mint önéletrajzában írta, „háromévi elmélet és gyakorlat után rávetettem magam a szépirodalomra”. Szabadulásakor úgy vélte, hogy az illegalitásban nem tanulhat tovább, ezért kilépett a pártból.
A következő évben bejutott a moszkvai képzőművészeti intézet festészeti szakára, ahol költői...
Tovább
Fülszöveg
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (Bagdadi, 1893. július 19. – Moszkva, 1930. április 14.) szovjet-orosz költő, drámaíró, az orosz futurizmus egyik szülőatyja.
Majakovszkij Grúziában szolgáló orosz erdész fia volt. A szülői házban tanulta meg a betűvetést, s a kutaiszi gimnáziumban kezdte meg iskolai tanulmányait. Apja korán elhunyt, s az özvegy anya gyermekeivel Moszkvába költözött. A költő itt folytatta az iskolát.
Már az 1905-ös forradalom alatt a tüntetők soraiban menetelt.
15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség többször letartóztatta, az 1909. év második felét a Butirka börtön magánzárkájában tölti, ahol mint önéletrajzában írta, „háromévi elmélet és gyakorlat után rávetettem magam a szépirodalomra”. Szabadulásakor úgy vélte, hogy az illegalitásban nem tanulhat tovább, ezért kilépett a pártból.
A következő évben bejutott a moszkvai képzőművészeti intézet festészeti szakára, ahol költői tehetségét diáktársa, Burljuk fedezte fel, aki lelkes híve volt az akadémikus ízléssel szembeforduló kubo-futurista mozgalomnak.Első versei 1912-ben jelentek meg, ugyanabban az esztendőben két társával közösen Poscsocsina obscsesztvennomu vkuszu (Pofonütjük a közízlést) című kiáltványt és versgyűjteményt tettek közzé. Majakovszkij lelkes agitátora lett a futurista mozgalomnak, verseiben és cikkeiben a polgári erkölcsöt és az irodalmi élet tekintélyét támadta. Társaival bejárta Oroszország városait, viharos hangulatú előadóesteken szavalták a kiadók által visszautasított verseiket. Két évig folytatta tanulmányait. A főiskoláról azonban elbocsátották a futurizmus követőit, így Majakovszkijnak is távoznia kellett.
Ezután először plakátkészítőként és karikaturistaként dolgozott, majd irodalommal kezdett el foglalkozni. Bohém fellépéssel kezdte irodalmi pályafutását, a ROSZTA kirakataiban jelentek meg megbotránkoztató plakátjai, melyeknek célja a polgárpukkasztás, és meghökkentés volt, csakúgy mint bökverseinek.
Az októberi forradalmat a maga ügyének is tekintette, és fáradhatatlanul harcolt az újért, politikában és művészetben egyaránt. 1919-21 között az orosz távíróügynökség részére mintegy 3000 plakátot rajzolt, amelyeket aktuális témájú saját szövegeivel, a híres Roszta-ablakokban tettek közszemlére. Majakovszkij szövegei alapján forgatták az első szovjet filmeket, némelyikben a főszerepet is ő játszotta.
A kötet ezen időszakban írt műveit, verseit, valamint plakátjait és karikatúráit tartalmazza.
Vissza