Fülszöveg
„Mindenre inkább akart most gondolni, mint arra, aki ott feküdt mellette, s akit úgy kell tekintenie, mint a testvérét.
Nehéz, önfegyelmet kívánó dolog volt ez, mert Ági most már ismét nővé vált előtte, amint elmúlt az első pillanatok döbbenete, aggódása, amely ideig-óráig háttérbe szorította férfi voltát.
Odapillantott a lányra, aki csukott szemmel, csendes szavakkal beszélte el, hogy mi történt vele három év óta. Géza csak akkor figyelt föl, amikor találkozásukra került a szó.
- Mikor megláttalak, mintha sebek szakadtak volna fel bennem - mesélte a lány. - Akkor éreztem meg igazán, hogy mindig szerettelek, és örökké szeretni foglak. Amikor itt utoljára együtt voltunk, és odaadtam magamat neked, az életemet adtam át. Ügy fölkínálkozni, ahogy azt én tettem, csak nagyon szerelmes nő tud. Akkor nem maradhattam nálad; magamat nem menthettem volna vele, rád pedig veszedelmet hozhattam volna. S mikor a háború végeztével első utam ide vezetett, fekete üszköket találtam. Elsirattalak...
Tovább
Fülszöveg
„Mindenre inkább akart most gondolni, mint arra, aki ott feküdt mellette, s akit úgy kell tekintenie, mint a testvérét.
Nehéz, önfegyelmet kívánó dolog volt ez, mert Ági most már ismét nővé vált előtte, amint elmúlt az első pillanatok döbbenete, aggódása, amely ideig-óráig háttérbe szorította férfi voltát.
Odapillantott a lányra, aki csukott szemmel, csendes szavakkal beszélte el, hogy mi történt vele három év óta. Géza csak akkor figyelt föl, amikor találkozásukra került a szó.
- Mikor megláttalak, mintha sebek szakadtak volna fel bennem - mesélte a lány. - Akkor éreztem meg igazán, hogy mindig szerettelek, és örökké szeretni foglak. Amikor itt utoljára együtt voltunk, és odaadtam magamat neked, az életemet adtam át. Ügy fölkínálkozni, ahogy azt én tettem, csak nagyon szerelmes nő tud. Akkor nem maradhattam nálad; magamat nem menthettem volna vele, rád pedig veszedelmet hozhattam volna. S mikor a háború végeztével első utam ide vezetett, fekete üszköket találtam. Elsirattalak téged is, mint drága szüleimet. Megpróbáltam új alapokra helyezni az életemet, kerestem megértő embereket, kerestem a zsákom foltját, s mikor már-már azt hittem, hogy révbe érek, előttem termettél, s én döbbenten hápogtam, nem találtam szavakat, kihagyott a gondolkodásom. Mire észbe kaptam, eltűntél.
S Géza elhitte ezt a mesét...
Ági szeme egy pillanatra összetalálkozott a fiú pillantásával, de mindketten elrebbentették a tekintetüket, mintha tilosban kapták volna rajta egymást.
- Menjél aludni, Géza - szólt most határozott hangon a lány, mintha egyszeriben félni kezdett volna a férfitól. - Nagyon-nagyon fáradt vagyok - tette hozzá melegen, megértést várva.
Géza csodálkozva nézett a lányra, mintha kérdezné: „Hát tényleg elmenjek, hát csakugyan itt hagyjalak érintetlenül, hát komolyan gondoltad azt a testvéri dolgot? De ahogy látta a meggyötört arcot, a fáradt vonásokat, nem kérdezett semmit, hanem szó nélkül átment a másik ágyra, hogy ott készítsen magának fekvőhelyet.
Ági úgy zuhant bele az álomba, mint kő a szakadékba. Bálint még el sem oltotta a villanyt, amikor a lány már belépett az álmok boldogító birodalmába, amiről hírt adott egyenletes, mély lélegzése."
Vissza